Itt van a tél, itt van újra...

Erre ébredtünk ma reggel. Igaz a lányok majd kiugrottak a bőrükből! (És még csak véletlenül sem az eltakarított részen mentek suliba.) Az iskolabusz nem érkezett meg időben, így Éva késve érkezett csak Patakra, oda több gyerek be sem tudott menni. Aztán délelőtt megindult az eresz, a plusz fokoktól kis lavinákban kezdett a tetőről lecsúszni az a hatalmas hómennyiség, ami egy este alatt lejött. Hiába no, még csak november van! És az első hó csak nagyon ritkán marad meg. Délelőtt tizenegy körül hókotró is járt felénk, ami olyan ritka jelenség errefelé, mint a fehér holló.

Azért a téli estéknek nincs párja! Az a csend... s a szoba melege... Készüljünk a Karácsonyra!

Pataki Gézengúzok bálja, Patak, november 22.

Hatalmas sikerű bált rendeztek Patakon a Művelődési Házban, amin (a helyi tanárok, szülők szervezésében) a Pataki Gézengúzok néptánccsoport megszerzett tudásának bemutatása volt a cél. Mindenki saját tehetsége szerint hozzájárult a sikerhez, volt, aki süteményekkel, üdítőkkel, volt, aki hangosítással, volt, aki a berendezéssel, volt, aki a zenével, énekkel, aki a fellépők szervezésével, ajándéktárgyakkal. Tóth Zsuzsa vezeti a Pataki Gézengúzok néptánccsoportot, Zsuzsa Balassagyarmati ugyan, de a feléje áradó szeretet és tisztelet szinte az egész est során érződött. Jó érzés lehet, amikor valaki otthon érezheti magát valahol a saját lakásán kívül is! Élő zenére (amit az Esztam Zenekar szolgáltatott egy prímással, egy brácsással és egy bőgőssel, profi szinten) először a kiscsoportosok léptek fel, majd a nagyobbak következtek. A fellépések között, hogy szusszanhassanak a táncosok, Tóth Zsuzsa és Kozák Simon Katalin énekelt az Esztam kíséretével, majd később Kozák Simon Katalin egyedül is megcsillogtathatta népdalénekesi tehetségét a hálás közönség előtt. A tánc fergeteges volt a színpadon végig! A Pataki Gézengúzok már többször is bizonyították, hogy így kell ezt csinálni, szívvel-lélekkel, jókedvvel, s az eredmények is megjönnek. Bármikor színpadképes mára a nagyok csoportja, bárhol megállnák a helyüket. Remélem, nem hagyják abba a táncot s még sokszor láthatjuk valódi örömüket, ami arcukon ragyog, mikor csárdásoznak verbunkot járnak, táncolnak.

Az est során megajándékozták a táncos gyerekek Tóth Zsuzsát tanári munkájáért, de Kozák Simon Katalinnak is jutott egy szép csokor énekéért. Táncház következett, majd üvegvivő versenyt rendeztek a kicsiknek, (itt Eszter lányom nyert) és hajfonó versenyt a bátor jelentkezőknek. Természetesen az itteni nyerteseknek is jutott ajándék. A négy órakor kezdődő est csak azért ért véget fél nyolckor, mert nyoltól már egy másik csapat jött a művelődési házba Katalin-bálozni.

Szívből gratulálok minden fellépő gyereknek, minden segítőnek, szervezőnek, tanárnak, a támogató Önkormányzatnak, a falu népének, mert egy örök élményt adó estet sikerült rendezniük, olyat, ami nem mindannapi ma már. Köszönet az Esztam zenekarnak is, csodálatos élőben hallani a magyar nép zenéjét!

Legközelebb jöjjenek maguk is!

Altáji ősz (fotókiállítás Rétságon, november 18.)

Altáji ősz címmel nyílt fotókiállítás a rétsági művelődési házban, november 18-án, este 17-30-kor. A kiállítás anyaga a 9. Tridea Szibéria Expedíció, Altáj 2008 elnevezésű úton, Balogh István és Valkó Gyula által készített képekből áll. A kiállítást Haraszthy László Természet- és Környezetmegőrzési szakállamtitkár nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta a természetvédelem fontosságát, s azt is, hogy a szibériai táj és a magyar alföld hasonlósága elvarázsolja a szemlélőket. Balogh Istvánnal évtizedek óta ismerik egymást, épp egy nógrádi "akción" találkoztak először, 1977-ben, amikor is a vecei lápot mentették meg a madaraknak, a természetnek. Azóta sokszor működtek együtt. Most, amikor Balog István az ország keleti részéből ide, Nógrád megyébe, Felsőpeténybe költözött, tudnunk kell eddigi életútjáról, meg kell ismernünk eddigi tevékenységeit, ami természetvédelemmel, erdei iskolák szervezésével, és ismeretterjesztéssel telt. A kiállítás képanyaga csodás arcokat, vidékeket idéz, szinte irigységet érez a szemlélő, hogy ő maga nem lehetett ott, amikor a kép készült. Az expedícióról Balogh István és Valkó Gyula tartott élménybeszámolót, nagyon ízesen, és érdekesen mesélték el kalandjaikat, tapasztalataikat. Több támogatójuk is megjelent az esten, őket a két túrázó, fotós egy-egy nagyított képpel ajándékozta meg, hálájuk jeléül. A kiállítóterem az élménybeszámolóra teljesen megtelt, s remélhetőleg ez a közel ötezer kilométeres út ad még annyi anyagot a két résztvevőnek, hogy hallgathatjuk majd még őket az élményeikről akár Rétságon, akár másutt. És azt is remélem, hiszem, hogy Valkó Gyula festményein is előkerülnek majd az itt látottak, akár letisztultan, átalakítva, akár a maguk valóságában.

Az est záró eseményeként jó étvágyal fogyaszthattuk el a Balogh István által főzött borscsot, a szibériai savanyú cékla-uborka-húslevest és a helyben sütött káposztás piroskit, ami szintén egy ottani ételféle.

Gratulálok a két utazónak, akik elmondták, terveikben már készülnek a második közös expedíciójukra, igaz azt sem télen akarják megcsinálni, akkor ugyanis ott 45-50 fok van mínuszban!

Palócföld est a Balassagyarmati Könyvtárban, november 10.

A balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtár adott otthont a legújabb Palócföld szám bemutatójához, s ennek apropóján egy kerekasztal beszégetéshez, aminek témája Balassagyarmat irodalmi élete. A Palócföld folyóiratot Mizser Attila főszerkesztő és Handó Péter szerkesztő képviselte, míg a balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti társaságot Ádám Tamás, Szabó Andrea, Szávai Attila, és Szunyogh Pál. A felsoroltaktól művek hangzottak el Halaj Zsófia előadásában, olyanok, amik a friss lapszámban is szerepelnek.

(Az aszatloknál balról kezdve Katona Ágota, Szabó Andrea, Ádám Tamás, Handó Péter, Mizser Attila, Nagy Csilla)

A moderátor, Nagy Csilla irodalomtörténész először a friss lapszámról kérdezte a főszerkesztőt, majd körkérdésekkel gombolyította a beszélgetés fonalát arra, hogy a város irodalmi életét bontsák ki, mutassák be a jelenlévők, de ezáltal természetesen az "országos helyzet" is szóba került. Számomra Ádám Tamás hozzászólása volt a legszimpatikusabb, aki keményen kimondta az igazságot: Sajnos manapság egyre kevesebben érdeklődnek az irodalom iránt, és akiknek kötelessége lenne (tanárok, magyartanárok, középiskolások, főiskolások, egyetemisták, az értelmiség), elmaradnak a mai folyóiratok vásárlásától, olvasásától. A Köz műveltsége így valóban csak a kommersz és a bóvli felé terelődik, irányul, amire az egyetlen megoldást ugyan nem tudja, de az irodalmárok csak egyet tehetnek; minőséget írjanak, és tegyék a dolgukat kitartóan. Minden kornak megvoltak a maga hullámvölgyei a közművelődésben is, a mai, átalakult, és a régi étékektől szabadulni igyekvő kor egyáltalán nem kedvez a közmegegyezés alapján évtizedek óta értékeknek aposztrofált fogalmak túléléséhez. (Talán ideje lenne egy vitát kezdeményezni arról, hogy mik is az állandó, mindenki által elfogadott érték a jelen értelmiségének, politikusainak, alkotóinak.) A Palócföld szerencsére jó úton jár. Ötletet is megfogalmaztak a főszerkesztő felé: Iskolákba is ellátogatva mutassák be az új lapszámokat. Mizser Attila jelezte, nyitott kapukat döngetnek, hisz ezt már Handó Péterrel cselekszik is, és középiskolásokkal, gimnazistákkal olvastatnak fel verseket az ilyen esteken. A közönség is szóhoz jutott, így egy igazán parázs, ám ennek ellenére korrekt és értékes beszélgetés alakult ki az asztaloknál ülőkkel az est végére.
Az estet (a közönség soraiban ülve) több irodalmár is megtisztelte, így pl. Konczek József költő, Szunyogh Pál költő, Szávai Attila író is. Remélem, hasonló esteken mind többször talákozhatunk, mi, a végeken élő, de cselekedni nem rest alkotók!

Megjelent a Börzsönyi Helikon 0810 száma

A tartalom:

3. o.: Nyolc év után; (Ketykó István verse)
4.-7. o.: Hat a négybe; Pellengér; (Kovács T. István írásai)
10.-17. o.: Versre cserélt napok; (Móritz Mátyás versciklusa)
20.-39. o.: Szent Jakab oltalmában: Nézsa; (Végh József képes helytörténeti írása)
42.-43. o.: Az átkelés; (Borsi István írása)
44.-45. o.: Agnus Dei; (Pongrácz Ágnes verse)
48.-49. o.: corrispondenze; (Szájbely Zsolt verse)
25.-53. o.: Ha szerencséd lesz; (Karaffa Gyula verse)
56.-61. o.: Második álom: Eszmélés; (Százdi Sztakó Zsolt írása folytatásokban)
64. o.: Rángások; (Székács László verse)
66. o.: Tűnődő; (Végh Tamás verse)
68. o.: Arad hangjai; (Hörömpő Gergely verse)
70.-74. o.: Beszámolók;
76. o.: kihalászott palack-üzenet; (Demeter Zsolt verse)
78.-79. o.: Auditor: Hogy a viharba ne; (Szávai Attila írása)
80.-83. o.: Könyvajánló;
84. o.: Pályázat;
85. o.: Impresszum;


E havi lapszámunkat a nagyoroszi származású, de Rétságon élő Prepszl Zoltán türelemüvegeivel díszítettük. Prepszl Zoltán 1977-ben született, már fiatalon, általános iskolás kora óta maketteket rakott össze édesapjával. Elektroműszerésznek tanult, szerződéses katona volt, jelenleg technikus. Kislánya most született, aminek egész családja nagyon örül. Türelemüvegeket 1998-tól készít. Az üvegekbe zárt jelenetek fából faragottak, ragasztottak, saját maga színezi, festi ki őket. Munkáival több kiállításon is szerepelt, de nem célja a magamutogatás, kielégíti alkotó kedvét a munka, és az, hogy néhány darabot ajándékba adott barátainak, családtagjainak. Gratulálok ehhez a csodálatos tevékenységhez, és sok sikert, sok erőt kívánok neki a folytatáshoz!

A Biblia éve 2008, kiállítás Nagyorosziban

Közvetlenül a Proksza kiállítás megnyitója után a HMO kisebb kiállítótermében a Biblia éve 2008 apropója okán biblia-kiállítás nyílt. A kiállítást megnyitotta Tarnai Imre plébános úr, aki hangsúlyozta, a biblia önmagában csak papír, és nyomdafesték. Ahhoz hogy valóban Isten szava legyen az olvasónak, azt nyitott lélekkel kell befogadni, s menten féltve őrzött kincs lesz a legegyszerűbb kötet is. Záhorszki Mónika elmondta, hogy a kiállítás anyagát Sátoriné Jucikával, a helyi nyugdíjasklub vezetőjével gyüjtötték össze néhány nap alatt a faluban, minden megkérdezett szeretettel és azonnal odaadta féltett értékét ehhez a kiállításhoz. Régi könyvek, faragványok, képek kerültek a tárlókba, asztalokra, s ezekhez méltó keretet adtak Proksza Gyöngyi vallási témájú festményei. A csodás tárgyak két hétig megtekinthetőek előzetes bejelentkezés után.

Proksza Gyöngyi kiállítása Nagyorosziban

Proksza Gyöngyi isaszegi festőművésznő kiállítása nyílt meg Nagyorosziban, a HMO-ban. Proksza Gyöngyi nem először állít ki falunkban, de a környező településeken is láthatóak voltak már alkotásai, így pl. Patakon, Dejtáron, Drégelypalánkon, Rétságon is. Az egyházi témák mellett kedves témája a virágcsendélet, illetve a tájképek festése, illetve a magyar történelem neves személyiségeinek elképzelt portréinak festése. Képes levelezőlapokat is készít a magyar irodalomból válogatott szép versekből, saját illusztrációival.

Isten éltesse a művésznőt sokáig!

Palócföld új lapszám bemutató, Rétság, november 04.

A rétsági Művelődési Ház és Könyvtár adott otthont a Palócföld folyóirat legújabb számának bemutatójához. A lapot Mizser Attila költő-főszerkesztő, Handó Péter költő-szerkesztő, Kupcsulik Ágnes költőnő, és Zsibói Gergely költő képviselte, helyből pedig a mostani számban szereplő Szávai Attila író, és Szunyogh Pál költő is megtisztelte az estet. A beszélgetés levezetésére engem kért fel a főszerkesztő, így Varga Nándorné Julika rövid köszöntője után magam is üdvözöltem a vendégeinket. "Történelmi" esemény volt ez az est, hiszen Rétságon utoljára 2001-ben, a Művelődési Ház 30. születésnapján járt Praznovszky Mihály, az előző főszerkesztő, de csak egyedül. Az eltelt hét esztendő hatalmas változást hozott nemcsak az ország, a megye életében, de az irodalomban is. Mizser Attila kinevezésével egy generáció-, és szemléletváltást is tapasztalhatunk, ugyanis a megye fiataljai is labdába rúghatnak, nem csak a pálya széléről szemlélhetik a meccset, amit persze azért a "nagyok" is játszanak. Új dolgot jelent az is, hogy a főszerkesztő, szerkesztő, és a lapban szereplő alkotók mennek házhoz az új lapszámokkal, s személyes varázsukkal, felolvasásukkal is a lap olvasására, vásárlására bíztatnak. Így lehetett elérni azt, hogy az utolsó három lapszám már szinte teljesen elfogyott. (ellentétben az eddig tapasztaltakkal)

A Rétsági Kilátó Kultúrális Egyesület művészei énekével, fuvolajátékával, gitárjátékával kezdetét vette az est. Kozák Simon Katalin csodásan énekelt, Majer Szilvia ismét szép fuvolajátékával kísérte, Majnik László pedig most is elvarázsolta a szép számmal megjelent közönséget. Holp Judit Szávai írást olvasott fel, míg Szájbely Zsolt egy Szunyogh verset adott elő most.

A vendégek egyenként bemutatkoztak a hallgatóságnak, és mindannyian egy-egy saját alkotást olvastak fel. Mizser Attila kifejezte örömét, hogy ilyen élő közösséggel találkozhat, mint amilyen itt Rétságon a Kilátó Egyesület, vagy a Spangár Kör. Kupcsulik Ágnes bemutatkozása után tervei közt említette az országos lapokban való megmérettetését, de a Palócföld Könyvek sorozatban tervezett új kötetének születését is. Zsibói Gergely tanárember is, kérdésemre elmondta, hogy egyre kevesebb gyerek az, akit megfog az irodalom ebben a globalizálódó, "amerikábólbejönazene" világban. Minőséget kell írni, és kitartó munkával terjeszteni azt, amit mi magunk tudunk, hogy a választás lehetőségében ott legyen a megyei alkotók írásai is. Handó Péter a Palócföld Könyvek kiadásának nehézségeiről is beszélt, s kiderült, legújabb könyve napokon belül kijön a nyomdából. Péter végre önmagával is foglalkozik! Szávai Attila írásai a mostani számtól rendszeresen szerepelnek majd a lapban, ez a bejelentés igazi meglepetés volt mindenkinek, gratulálunk Attila újabb írói sikeréhez.

Az est nagyon jó hangulatú volt, kibeszélhették magukat a meghívottak, egy kis vendéglátás, kötetlen beszélgetés zárta az estet. Remélem, máskor is, sokszor találkozunk még ezzel a csapattal!!!

Előadás a Bajkál tóról, Rétság

A rétsági Művelődési Központ konferenciatermében diavetítésel egybekötött előadást tartott Balogh István, a Felsőpetényben élő "világjáró" utazó. Többször, eddig nyolcszor járt a Bajkál tónál, ahogy mondja bigámista, mert felesége mellett a Bajkál volt a másik szerelme. Kétévente vezetett oda expedíciót, és csodálatos gyüjteménnyel, diákkal tért haza. Érdekfeszítő, és nagyon lebilincselő előadás keretében mutatta be a Bajkál töténetét, földrajzát, élővilágát, a mellette élő embereket, a téli Bajkál életét, az oda vezetett expedíciók érdekességeit.

Remélem, sokszor hallhatom még István fantasztikus előadásait, s remélem, sok szép helyre jut még el ez a nyughatatlan utazó! Isten éltesse sokáig!

(A kép a mai, Csadó-tanyai faültetés alatt készült, István kezében az Altáji expedícióról hazahozott nyírfa bottal. Innen néhány hete érkezett meg. Társa ezen az utazáson Valkó Gyula festőművész volt.)

Faültetés a Csadó-tanyai madármegfigyelőnél, Drégelypalánk

A nyár elején felavatott madármegfigyelő helyen (amit Drégelypalánk határában, a Csadó-tanya területére, az Ipoly árterére rálátást biztosító helyen építettünk) ma facsemeték ültetésére került sor. Az őszi idő alkalmas arra, hogy földbe, végleges helyükre kerüljenek a csemeték, s erre a mai nap időjárása tökéletes volt, így délelőtt 11 órakor megtörtént a faültetés. Az Ökotárs Alapítványt képviselő Budai Krisztina, az Örökségein Útján tíz településének polgármesterei, Drégelypalánk polgármestere Dombai Gábor, és az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövetasszonya, April H. Foley, és Drégelypalánki iskolások és óvodások voltak azok, akinek munkát adott ez a feladat. Dombai Gábor köszöntője után April H. Foley asszony is köszöntötte az egybegyülteket, s örömét fejezte ki, hogy épp az amerikai választások előtti napon fát ültethet itt nálunk, Magyarországon. A természetvédelem fontosságáról is beszélt, (később közvetlen stílusban az óvodás-iskolás gyerekekkel is) majd megkezdődött maga a munka. Foley asszony Dombai Gáborral ültetett fát, és a környező települések polgármester asszonyai, polgármesterei is kapát, lapátot ragadtak, s az előkészített gödrökbe ültették el a facsemetéket. Gondos munkájuk remélhetőleg évek múltán hatalmas lombozatú fákat eredményeznek majd, amin a madármegfigyelőnél megálló látogatók árnyékot, enyhhelyet kapnak majd, de ugyanígy a fákra települő madarak is jól érzik magukat. Egy kis vendégeskedésre invitálták a résztvevőket a drégelypalánkiak, így például helyiek által sütött pogácsákat, süteményeket és finom teát kóstolhattunk. Több riportot is készített egy televíziós stáb, az MTI fotóriportere, és Foley asszony a helybéli gyerekekkel beszélgetett. Kikérdezte őket, milyen madarakat láttak már itt a megfigyelőn, miért fontos szerintük a természetvédelem, stb. Kérdésére, hogy ki járt már Amerikában, sajnos egyetlen igenlő válasz sem jött, de sebaj, majd egyszer...

Tavasszal megnézzük, élnek-e a fák. Majd beszámolok róla.