Szent György napi kihajtás, Kacár tanya, április 25.

Hatodik alkalommal került megrendezése a Szokolya határában elterülő Kacár tanyán a Szent György napi kihajtás. Ilyenkor terelik az állatokat először az évben a tavaszi legelőre s kezdődik meg a szokásos munka a juhokkal, s egyéb jószágokkal odakinn. A napot Végh József helytörténész és Szablyár Péter a Tájház Szövetség vezetője, nomeg Lénárt István a tanya gazdája nyitotta meg. Díszvendég Pál István tereskei dudás volt, de feltűnt a résztvevők között több ismert arc is, így például Gyenes Tamás bernecebaráti fafaragó és felesége, akik fel is léptek mátrai énekkel, furujaszóval. Fellépett még a Váci Néptáncsoport is, no meg a Görömbő kompánia, akik mesébe szőtt táncot mutattak be. A Tatros-Csemerke gyimesi népzenét szolgáltatott, Bella Péter és barátai dél-dunántúli és alföldi népzenével szolgált, táncoltak a Zuglói Aranylábúak, és énekeltek a Szokolyai Dalárda tagjai. Egész nap lovagoltatás, népi mesterségek bemutatója zajlott, kenyeret sütöttek, főtt a bográcsban az étel hozzá. Mi feleségemmel árusítani mentünk ugyan, de igencsak jól éreztük magunkat itt, s a nap végén a gazda invitált bennünket jövőre is, így ott leszünk!

Csodálatos helyen fekszik a tanya, mindenkinek csak ajánlani tudom, ha tehetik, látogassanak el oda, ezzel is támogatva a hagyományőrző házaspár és barátaik munkáját.

(A képen a Váci Néptánccsoport fellépése)

A legújabb "mű", április 22.

Ma készült el ez a kétfakkos, kétzsebes, 30x40 centiméteres, fekvő, vállszíjas akatáska. Feleségének tervezte és készíttette el velem az érsekvadkerti Adame Károly tanár úr, és mondhatom, jól összedolgoztunk mi ketten. A végeredmény szép, és ha jól gondolom, egy életet kiszolgál ebből a vastag övbőrből készült táska. Jó egészséget hozzá.

III. Művészetre Hívás Napja, Nagyoroszi, április 17.

Immáron (Nagyorosziban) harmadik alkalommal rendeztük meg a Művészetre Hívás Napját. (Idén csatlakozott az eddigi megrendezők listájához a távoli Szigethalom is.) Az általános iskolában versmondóversennyel kezdődött a nap. Az alsósok és a felsősök külön versenyen mérték össze előadói képességüket, és elmondhatom, nagyon tehetséges gyerekeink vannak! Aztán a versmondás után elkezdődtek az idei évi programok a gyerekeknek: én barackmag-sípot készítettem a kisebbekkel, de volt még gyurmázás, festés, rajzolás, meseolvasás, néptánc, gyöngyfűzés is. Aztán az ebédidő után ugyanezt folytattuk a HEMO-ban, de kiegészítve varrással, goblenezéssel is. Nálunk a napot egy kiadós vihar, no meg a HEMO színpadán a Volfram együttes rock-koncertje zárta.

Jó nap volt, de ennek ellenére csak zsörtölődöm egy kicsit: Míg a Nagyoroszi Önkormányzati vezetők (polgármester és a képviselők) nem értik meg azt, hogy a morális és gazdasági válság egyetlen és hosszú távú megoldása helyi szinten a kultúrában, a kulturáltságban, a tudásban, a Köz műveltségében van, addig egy ilyen programot legnemesebb szándékunk ellenére is csak szegényesen és kis létszámmal tudunk megrendezni. A mostani napra szinte semmilyen anyagi támogatást nem kaptak a szervezők, csak a helyszínt vehettük igénybe ingyenesen. (Már hagyományosan ingyen dolgoztam és adtam az anyagot a munkához én is, mint ahogy azt évek óta teszem!!)

Kevés az egy falu vezetése részéről, hogy "hülyegyereknek nézve" (mert ahogy tapasztalom szerintük csak hülyegyerek lehet az, akinek van ebben a világban valami jobbító szándéka!) vállonveregeti és engedi dolgozni azokat, akik tenni akarnak egy közösség kialakulásáért!!! Míg oda nem állnak egyenként és mindannyian a szervezők, résztvevők mellé, addig ebben a faluban nem lesz közösség, és látható, érezhető fejlődés!!! Meglátásom szerint most nagyon rossz irányba halad a kis falum, Nagyoroszi!!

És hogy valami jóval zárjam a bejegyzésemet: A Sugárkankalin települései közül Drégelypalánkon, Dejtáron, Ipolyvecén, Érsekvadkerten, Patakon szintén szép és tartalmas programok zajlottak e napon.

Köszönet illeti a tanári karból Kissné Unatényi Katalint, Megyeri Attiláné Kriszti nénit, Kozák Simon Katalint, Szőke Endréné Bogi néni tanárnőt, Vigyinszki Attila tanár urat (akik megszervezték e napot az iskolában) és mindazon tanárokat, akik örömet okoztak a gyerekeknek. Köszönet Záhorszki Mónika munkájáért is.

(A képen a felső tagozatosok legjobb versmondója, Pásztor Gergő látható.) Mégtöbb kép a http://picasaweb.google.com/eleanorr66/2009Aprilis17MuveszetreHivasNapjaNagyoroszi címen

Húsvéthétfő, április 13.

A Drégelypalánki Művelődési Ház munkatársai kitűnő programot szerveztek azoknak, akik nem tartják a szó szerinti néphagyományt, s nem járják a falujukat, városukat, rokonaikat, hogy megöntözzék a leányokat, asszonyokat. Húsvéthétfőn délelőttre túrát szerveztek a drégelyi várhoz, amit Géringer Péter vezetett. Indulás a drégelypalánki Várkapitány étterem elől volt. Ám a csoporton kívül is nagyon sokan indultak neki a meredek útnak, hogy feljussanak a várhoz. Ott aztán nagyon sok máshonnan, például Nagyorosziból odarándulóval találkoztak.

A Scaffer-kúthoz kitelepült egy főzősátor, amiben laksát, dedellét, és gulyáslevest sütöttek-főztek a hozzáértő asszonyok. Mindeközben a szemben felállított kézműves-sátrakban lehetett tojást festeni, bőrözni, nemezelni, mézeskalácsot festeni, papírt hajtogatni, fát faragni a gyerekeknek. De ugyancsak a gyerekekre gondolva, több kiló csokitojás lett eldugdosva a környező erdő bokrai alatt, fatuskóin, amit aki talált, befalhatott. Mondanom sem kell, az egyik legkedveltebb program volt ez a gyerekeknek. Kötélhúzás, beszélgetések, túrázás, lovaskocsizás, húsvéti tesztlap kitöltése színesítette még a napot, amire nagyon sokan jöttek el Szlovákiából, így pl. Zselízről, Ipolyságról, Léváról, de voltak Szegediek, Győriek, Leányfalusiak, Budapestiek is szép számmal. Ez a földrajzi messzeségre fittyet hányó többszáz fős csapat (legalább ötszáz ember megfordult aznap a Schaffer-kútnál) azt is bizonyítja, hogy azok, akik nem locsolkódnak, azok szeretnek e napon, amikor már verőfényben sétálhatnak, szóval szeretnek túrázni, kirándulni a természetbe s a feltámadás örömét a rügyfakadásban, a zöldülő erdőben, rétben megtalálni! Egy új hagyomány kialakulásának vagyunk tehát részesei, amihez a szervezőknek, kitalálóknak gratulálok, s magunknak, a résztvevőknek sok erőt, kitartást kívánok.

(A képen a tojáskeresők egy csapata.)

Megjelent a Börzsönyi Helikon 0903. száma

A tartalom:

3. o.: Azok a régi éjszakák; (Ketykó István verse)
4. o.: Hol vannak a Márciusi Ifjak?; (Pongrácz Ágnes verse)
6.-13. o.: Lovagi cím a herencsényi mesemondónak; (Végh József képes beszámolója)
14.-15. o.: Reggel, délben, éjjel; Csikász István emlékére; Őzike szaladt; (László Péter versei)
16.-20. o.: A bácskai rokon; Simli; (Kovács T. István írásai)
22. o.: Nem térek vissza; (Szájbely Zsolt írása)
24.-38. o.: Utazás; (Százdi Sztakó Zsolt írása)
40.-41. o.: Az orvos meg a pap; Agresszió; (Zsitvainé Borsos Irén írásai)
42. o.: Az öreg; (Kontra Marika Szvíta verse)
44.-45. o.: A hallgatás elenyészik; Késésben; Noteszlapok 2009; (Végh Tamás versei)
46.-47. o.: Mint a letűnt Nap csókja; (Móritz Mátyás verse)
48.-56. o.: A jövőnk Írmagja; (Borsi István írása)
58.-59. o.: Humánerőforrás és csoportterápia; Emléktábla már a város; Ügyfakadás; (Forgács Miklós írásai)
60.-68. o.: Családregény: II. rész; (Hohol Barnabásné írása)
70.-82. o.: A túlélés mérlegén: Negyedik fejezet; (Bíró Pál Tibor írása folytatásokban)
84.-91. o.: Most látható a természetben: 4. rész, április; (Balog István képes természetismereti rovata)
92.-95. o.: Auditor: Kétszáz méter nemzeti program; A templomi cipő; Körbe-körbe; (Szávai Attila írásai)
96. o.: „…mik vogymuk…; (Székács László verse)
98. o.: Húsvét Hévízgyörkön; (Hörömpő Gergely verse)
100.-103. o.: Elnyújtott sípszó; Nyúlszőrkalap; Darabolt vírsli; (Kő-Szabó Imre írásai)
104. o.: Papa; (Nagypál István verse)
106.-107. o.: Emlékek a padlásról; Holt Költők szelleme; (Pintér Gábor versei)
108.-109. o.: Beszámoló;
110.-113. o.: Könyv-, CD ajánló;
114.-119. o.: Programajánló;
120.-121. o.: Felhívás;
122. o.: Pályázat;

E havi lapszámunkat a Romhányban élő és alkotó Terman Sándor kőfaragó alkotásainak képeivel díszítettük. A szobrok megtekinthetőek voltak március hónapban a rétsági Művelődési Ház kiállítótermében, képeink e kiállításon készültek.

Spangár-díj átadás, Rétság, április 10.

A rétsági Könyvtár olvasóterme adott helyet arra, hogy az idei Költészet Napja alkalmából a Spangár András Irodalmi Kör által alapított díjat átadjuk az arra érdemeseknek. 17 órakor Majer Szilvia fuvolajátékával vette kezdetét az ünnepség, majd Varga Nándorné könyvtárigazgaztó megemlékezése hangzott el, aztán Végh József ismertette az idei pályázat részleteit, s adta át a díjakat. Mint a díjak általában, csak a legelsőkről szólnak, de a többiek is nívós, jó színvonalú művekkel pályáztak az idén, erre jó példa az antológia anyaga.

Próza kategóriában az idei Spangár-díjas alkotó Majorosné Jósvai Éva, vers kategóriában pedig Videcz Ferenc érdemelte ki a díjat, Dovák B. József művész-tanár tűzzománc plakettjét.

A díjak átadása után először az új Spangár-díjasok alkotásaiból, majd az antológiában szereplők műveiből adott ízelítőt Kelemen Ágnes, Majer Szilvia, Pekáryné Mindszeti Csilla, Varga Nándorné és Szájbely Zsolt.

A messziről jött vendégek jó hangulatban borozgattak Videcz Ferenc Baranya-aranya boraiból, majd egészen kilenc óráig beszélgettünk néhányan a Zulu teraszán, nem akartuk magára hagyni Csengődi Pétert (Csegát), akinek ekkor ment a busza Budapestre.

Kár, hogy sokan hamar elindultak haza, de megérthető, hiszen még Szegedről is megtisztelték a díjátadást jelenlétükkel.

A képen a két idei Spangár-díjas gratulál egymásnak.

Bornyubűr tarisznya

Ma készült el véglegesre ez a bornyubűr tarisznya. Az eredeti, néprajzi tárgyhoz tk. a méreteiben, felépítésében hasonlít, a különbség csak annyi, hogy azok széle varrva van. Én fűztem a széleket, és díszként egy négyes gömbfonásos, bőrgobra végződő csüllöngőt tettem rá. A vállszíja marhacsonton kapcsolódik a tarisznya testéhez.

Hogy tetszik kendteknek? Viselnék? A napokban még készülnek a társai, borjubőrből és lóbőrből is! Már le vannak szabva a tarisznyák. Hejj, milyen jó lesz ebbe hordani a mezőre a szalonnát, kinyeret!

No, Isten ádja kendteket!

(Már gazdára talált)

"Tiszán innen - Dunán túl" Országos Népdaléneklési Minősítőverseny, Budapest, április 4.

Tegnap, azaz szombaton kora reggel indultunk neki a nagy útnak kocsimmal, heten: Három felnőtt kísérő, a Pásztor anyuka, én, és Megyeriné Kriszti tanárnéni, aki felkészítette a gyerekeket. No és a négy gyerek, Siklai Fanni, Siklai István, Pásztor Viktória és leányom, Krasznai Sára. (A Siklai gyerekek édesanyja a "nagy Juszti" és Juszti testvérük a keresztapjukkal Pesten csatlakoztak hozzánk.) A négy gyerek egy csapatot alkotva már túljutott a megyei megmérettetésen, így bejutottak a kiseggyüttesek országos döntőjébe!

A Néprajzi Múzeum adott helyet a jeles eseménynek. Reggel negyed kilenckor érkeztünk meg Pestre, Viktória még igencsak cidrizett a csípős levegőben, de a napra kiállva már felmelegedett a csapat annyira, hogy megnézzük az 56-os emlékművet, a Kossuth szobrot és a Parlamentet is kicsit közelebbről. Kozák-Simon Katalin is csatlakozott hozzánk, ő a másik felkészítő tanára a csapatnak. Kilenctől regisztráció, ahol minden fellépő gyerek egy szendvicset, egy csokit és egy üveg vizet kapott, természetesen azon felül, amit mi, a kísérők vittünk. A megnyitón szép énekek, érdekes megnyitószövegek hangzottak el. A megjelenteket köszöntötte Dr. Fejős Zoltán a Néprajzi Múzeum igazgatója, Jókainé Molnár Katalin megbízott főosztályvezető, és Germánné dr. Vastag Györgyi a Fővárosi Közgyűlés Oktatási Bizottságának elnöke is. A műsort a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzenei Tanszékének hallgatói adták, énekelt még Havay Viktória, és a Zornica Bolgár Hagyományőrző Együttes szép táncot mutatott be az aratásról, kenyérkészítésről. Aztán három helyszínen kezdetét vette a verseny!

A mieink a Díszteremben versenyezhettek, a zsűri három tagú volt, tagjai: Sebestyénné Farkas Ilona, Dr. Juhász Katalin és Eredics Gábor. Negyven produkciót hallgathattunk meg, fele-fele volt az arány a kiseggyüttesek és az énekegyüttesek között. Csodálatos produkciókat hallhattunk, én közvetlenül a zsűri asztala mögött ültem, s láttam, ahogy a ritmusnak, a zenének engedve járt kezük-lábuk.

A verseny után majd három órás szabadprogram következett a díjosztásig. Elmondom, hogy néhány perccel csúsztunk csak le arról, hogy bejuthassunk soron kívül a Parlamentbe is, de a dísztermi program kis csúszása miatt a csoport minket nem várt meg. No sebaj, helyette lementünk a Kossuth-térre. Láttunk egy filmforgatást, egy éhségsztájkoló csapatot, a gyerekek a József Attila szobornál vidámkodtak egy kicsit, aztán elkomorultak a Duna-parti vascipőknél. Együtt néztük a Dunát, ami most nem dinnyehéjat, hanem pet-palackokat visz hátán, rengeteg hajót láttunk, a rakpart felől szép fehér a Parlament, és csodálatos volt az idő is, sőt, már majdnem meleg.

A Néprajzi Múzeumban aztán megnézhettük az állandó kiállítást, a gyerekek kézműveskedhettek, majd három óra körül a zsűri kiosztotta az okleveleket, elmondta az eredményeket. A Börzsöny Általános Iskola Kiseggyüttese kiemelt arany oklevelet kapott, a húsz induló csapat közül ezt rajtuk kívül csak még egy együttes kapta meg. Ez Nagyoroszi, és a nagyoroszi énekes-néptáncos gyerekek eddigi legnagyobb sikere!!! Gratulálok én is hozzá!!! A szülőknek, tanároknak is!!!

A díjkiosztó után még bábszínházi előadás is várta az ottmaradókat, ám mi hazaindultunk, mert így is nagyon hosszú és fárasztó volt a nap. Ráadásul Öcsi, azaz Siklai István alaposan megfázva jött a versenyre, lázcsillapítóval, gyógyszerekkel lett csak képes fellépni!

Szép nap, szép eredmény! Sok ilyen napot még mindannyiunknak!!