2010. február 14., vasárnap

2010 február 03.-án a Salgótarjánban működő Szerdatársaság meghívására Tarjánba utazott a rétsági Spangár András Irodalmi Kör öt tagja, Végh József, Majnik László, Szájbely Zsolt, Szunyogh Pál, és Karaffa Gyula. Odafelé végig hatalmas hóesésben utaztunk, de sikeresen megérkeztünk a helyszínre, a József Attila Művelődési Központban működő Frei Cafe különtermébe.

A meghívás célja a bemutatkozáson kívül a kapcsolattartás, a kapcsolatépítés is volt. Mint ismeretes, a Spangár Kör nem először volt már meginvitálva Tarjánba, de az ottani programok sokasága, a város nagysága miatt az érdeklődők, résztvevők köre mindig más és más. Így volt ez most is, hiszen az asztal körül ülők nagy részének ismeretlenek voltunk, és szívesen, érdeklődve várták az irodalmi bemutatkozásunkat.

A Szerdatársaságból Patakiné Kerner Edit fogadott bennünket, majd a gyülekező érdeklődő társaságban ott láthattuk Handó Pétert feleségével, Pál Józsefet, Csongrády Bélát, Kupcsulik Ágnest is. Az előkészített helyek mindegyike gazdára talált. (Valódi kávéházi jelleget ad a Szerdatársaság estéinek az is, hogy előadás közben kötetlenül lehet fogyasztani, így most is megvendégelték a résztvevőket süteménnyel, ásványvízzel.) Ott volt természetesen Sándor Zoltán az est szervezője, és fiatal színészei is. Rövid bevezetője után Végh József elmesélte a Spangár András Irodalmi Kör megalakulását, a készülő hetedik antológiáról, a Spangár díjról és a mostani pályázatról beszélt. Bemutatta a Spangár Könyvek ötödik darabját, a Tolmácson élő Topolcsik Imréné új prózakötetét, a Tarisznya a lőcsön című könyvet. Ugyancsak bemutatta a frissen elkészült Kámor című saját, immáron második kiadásban napvilágot látott kötetét is, majd a távollévő Szávai Attilát művein keresztül, így már három kötetét felemlítve mutathatta be a közönségnek. Szájbely Zsolt pedig felolvasta Szávai Attila a Költő című írását, ami épp barátjáról, Szunyogh Pálról szól. Végh József jó szívvel ajánlotta a közönség és a Szerdatársaság figyelmébe Cegléd József Kázmért is, aki a Spangár Könyvek sorozatában prózáival jelentkezett Kívül a birtokon című kötetével. Majd József nekem adta át a szót. Én megemlítettem az épp most négy éves irodalmi lapot, a Börzsönyi Helikont, és Hörömpő Gergelyről itt sem elfeledkezve, felolvastam a Kisvác, Duna-part, Kálvin ucca… című versemet, amit Gergő bácsinak írtam anno. Majnik László két versemet adott elő gitárkísérettel, azokat, amik Rétságon, a Versünnepen születtek. Utánam Szunyogh Pál mutatkozott be pár szóban, a tőle megszokott visszafogottsággal. Ugyancsak Majnik László olvasott fel tőle három versét, nagy sikert hozva ezzel a költőnek. Szájbely Zsolt is bemutatkozott, elmesélte jelenlegi irodalmi terveit, munkáját, majd saját prózai írását olvasta fel. Végül Majnik Lászlóra került a sor, aki vallott önmagáról, életéről, aztán felolvasott két versét. Ez volt a Spangár Kör fellépése, igaz, mögöttünk sorakoztak azok a kiadványok is, amik az elmúlt hét évben születtek, és már ez egy hatalmas eredmény! Ám itt még nincs vége a történetnek, mert Sándor Zoltán öt Karaffa verset olvasott fel a Pipafüst című könyvből, majd Sándor Zsombor két mesét az Épphogy csak beszólok című meséskönyvből. Aztán Kerner Edit és Sándor Zoltán Szávai Attila új könyvéből, az Optikai tuningból két írását adták elő, amivel az est talán legnagyobb sikerét aratták. Az értő közönség minden egyes poénra reagált, vevők voltak a Szávai féle humorra. (Remélem, sokszor hallják, olvassák majd még!)

Sikeres volt tehát az est. És most először kimondatott élőszóban is, hogy komoly értéket képviselünk, és így is lehet, sőt, így kell ezt csinálni: Szerényen dolgozni, és értéket teremtve lebontani a Megyén belüli határokat. Tegnap mi úgy éreztük, ezek a határok már nincsenek is!

Érsekvadkerti irodalmi est, február 2.


Az érsekvadkerti könyvtárban úgy döntöttek,hogy felvállalják a környék irodalmárainak bemutatását, mégsem állapot az, hogy egy-két falunyira lakunk egymástól, és mégsem ismerjük alkotóinkat, íróinkat, költőinket. Kelemenné Nagy Anna megszervezte, a könyvtár dolgozói segíteettek neki, és a sorozatot elkezdő estre engem hívtak meg, mert hiába három sajt kötet, nem sokan ismernek Érsekvadkerten, hacsak nem mint bőrös foglalkozást vezetőt.
A megadott időpontban gyülekezni kezdett a közönség. Én arra számítottam, hogy olyanok jönnek csak el, aki ismernek. Nagy örömömre azok jöttek el, akik nem ismernek, kivéve a Réti házaspárt (Margitka és Lajos), akikkel régóta nagyon jó,mondhatni baráti a kapcsolatunk. Gyakorlatilag végig én kaptam szót, miután egy kellemes és kedves meglepetésben volt részem: Mind jelenlévő felolvasott egy-egy versemet. Rétiné Margitka épp a Férfikor címűt kapta, ami úgy végződik, hogy: "hazát vagy házat épít fel az ember,/egyremegy, mert a fáradság ugyanaz:/a fiókák csendben kirepülnek,/s várhatjuk, tán jön egy új tavasz." No, ezeken a sorokon úgy meghatódtunk, hogy csak na!
Bemutatkoztam, meséltem életemről, eddigi utamról, s érdeklődve figyelték a hallgatók. Anna néhány kérdésére is válaszoltam, majd aki akart, vásárolhatott a könyveimből is, dedikációval együtt. Szép, tartalmas, jó est volt, nekem, mint "fellépőnek" legalább is meglepően jó hangulatú. Köszönet érte Annának, és az érdeklődőknek!

Januári eseménytelenség?

Nos, elment a január a maga csendességével. Sok dolog nem történt velem, igaz, kipróbáltam a Palotai Magyor Piacot, ahol a pesti hidegen kívül megismerkedtünk Oppenauer Péter kovácsmesterrel, aki segédeivel Ózdról jött fel arra a napra. Nézzék csak meg a termékeit! ( www.opikovacs.uw.hu ) Szép bőröket sikerült vennem, ugyancsak a palotai piaci ismeretségen keresztül vasanyagot is, így lehet a műhelyben dolgozni. Megbeszélésünk is volt a Sugárkankalin tavalyi évéről, de más, említeni való esemény nem történt. A január már csak ilyen.

No, azért nem teljesen igaz amit írtam, mert írtam. A meséket, készülve az új meséskönyvre, amiből már tetemes rész van meg. És három pályázatra is elküldtem, illetve először megírtam anyagomat. Eredmény? Majd csak később.