2006-ban készült beszélgetés Három pokol címmel Balogh Attila költővel. Beszélgetőtársa Jónás Tamás költő volt.
Balogh Attila szavai megélt tapasztalatokon edződött-éleződött késekként hasítottak lelkembe. Érdekes az a világ, ahol ilyen embereknek kell az egyenjogúságért küzdeni, ahol nem mi szállunk harcba, hogy egyenjogúak lehessünk Vele.
Jónás Tamás kérdései általánosságok voltak ugyan, mert mit is kérdezhetne egy "cigányköltő" a másik "cigányköltőtől" Magyarországon? A válaszok azért meggyőztek. Mert nincs cigányköltő, ahogy nincs magyarköltő sem. És nincs románköltő, ahogy nincs székelyköltő, vagy csángóköltő sem. Költők vannak, aki ugyanazt a szimbólumrendszeret használják, ugyanazokat a szavakat veszik ki a raktárból, ha kutyulni akarnak valami "ütős" verset ehhez a világnagy katyvaszhoz, hogy valamennyire fogyasztható legyen nekünk, embereknek.
Balogh Attila megdöbbentően őszinte és emberi. Mellette csak dadognak a nagyok. Balogh Attila bátor és szókimondó. És csak élni akar. A halálig.
Ajánlom költészetét és emberségét mindenki figyelmébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése