2008. június 30., hétfő

"Erdélyország az én hazám" fesztivál, Verőce, június 27-29 (harmadik nap)

Harmadik nap is korán reggel érkeztünk, de a második napi reggeli elmaradt, mert ökumenikus istentisztelettel kezdődött a nap a nagyszínpadon. Ott voltam magam is, így a reggeli majd délre esett. Ismét színes programok zaljottak, bár már érezhetően kevesebben jöttek ki a zárásra. Az idő ma is jó volt, sőt, nagyon jó. Már rég kinéztem magamnak egy széles karimájú kalapot, talán ma meg is veszem?
A nap eseményeiből: Székely Nemzetőrök és a Zrinyi Barantások bemutatója, Vásárhelyi-Prodán Miklós énekelt, Bikafalvi Máté László előadást tartott, a Tápiószelei Erdélyi Magyarok Klubja műsort adott, Sebestyén István kakasdi mesemondó nagysikerű előadást tartott, tudományos beszélgetések zajlottak, Szkitia együttes koncertezett, Kuszál László erdélyi költők verseit mondta, Keresztes Ildikó koncertet adott, s zárásként a Kismarosi Színtársulat előadása zajlott.
Sok könyvemet vitték szét, Svájcba, Franciaországba, Erdélybe kerül az olvasókhoz. Sok értékes emberrel ismerkedtem meg, remélem, még dolgozunk majd együtt velük.
A nap vége felé pedig fejemre került a vágyott kalap. Azt mondják, jól áll.

"Erdélyország az én hazám" fesztivál, Verőce, június 27-29 (második nap)

A második napon hajnali ötkor keltünk, hogy az állatetetés után nyolcra odaérjünk Verőcére. Odaértünk, de a hajnali fél négyig zajló programok miatt az álmos csapat még aludt. Kellemes reggeli az árnyas fák alatt, majd kipakolás. Mire ezt Évával megcsináltuk, már a sportpályán járszottak a gyerekek, a színpadon megkezdődtek az események, s a látogatók is kezdtek szállingózni.
A második nap fellépőiből, eseményeiből egy kis ízelítő: Csernik Szende lábbábjátékos, Bokor Tünde népdalénekes, Balázsi László unitárius püspökhelyettes előadása, Katáng zenekar, Fényhozók együttes, a Budapesti Székelykör néptáncosainak bemutatója, lovász-íjász bemutató, Regélők együttes, Ördögborda és az Elevenek Táncegyüttes műsora, Nemez együttes, Kormorán koncert, Knock Out együttes koncertje.
Fentebbi események közötti időben kirakodóvásár, erdélyi ételek kóstolása, kézműves foglalkozások, és érdekes, színes beszélgetések, ismerkedések zajlottak.

"Erdélyország az én hazám" fesztivál, Verőce, június 27-29 (első nap)

Verőcén, a Csattogó völgyben került megrendezésre az "Erdélyország az én hazám" fesztivál, immár másodszor. Délelőtt tízre értünk oda Évával, gyors berendezkedés után felfedeztük a "tábort" magunknak, s megismerkedtünk szomszédainkkal, Demeter Zoltán budajenői fafaragóval, Fogarasi László nyárádszeredai árússal és kedves családjával. Mi idén csakis a két könyvünket vittük, az Épphogy csak beszólok... mesegyüjteményt, és a Pipafüst című verseskönyvemet.
A hatalmas területen mindenki elfért, a nagyszínpad fedett helyen, sátor alatt állt az idén. Megnyitóra 27-én délelőtt került sor, majd sorra következtek a színes programok. (A teljesség igénye nélkül egy felsorolás az első nap fellépőiből:Pitti Katalin énekes, Kató Árpád gitáros, Tűzmadár Táltos Kör, Ismerős arcok zenekar, Tamás Gábor énekes, Esztenás együttes) Wass Albert fiai is jelen voltak a rendezvényen, fotókiállítás nyilt a havasokról. Vásári forgatag, kézművesek, hagyományőrzők tették még érdekesebbé a napot.
A három napos rendezvényt Bethlen Farkas, Verőce polgármestere nyitotta meg. Meg kell említeni Gaál István nevét, aki főszervezőként, megálmodóként a találkozó motorja volt idén is.
Mindhárom nap eseményeiről (helyhiány miatt) két-két képet teszek fel, akit érdekel több is, szóljon, írjon, postaköltségért majd ezer képet tudok küldeni.

2008. június 22., vasárnap

Könyvbemutató Százdon

Százdi Sztakó Zsolt író barátom meghívására hagytam ott három órára a balassagyarmati repülőnapot s "vágtattam át két országon, hogy este hatra ott lehessek Százdon, Zsolt könyvbemutatóján.
A pozsonyi illetőségű Median Könyvkiadó három könyvvel jelentkezett az idei, magyarországi Ünnepi könyvhétre, mindhárom könyv Felvidéki szerző műve. Százdi Sztakó Zsolt Elbeszélések könyve című kötete így láthatott napvilágot, immár második kötetessé téve szerzőjét. (Az 1552 című kötetét a Lilium Aurum Könyvkiadó adta ki 2006-ban) A faluból igen szép számmal gyűltek össze az érdeklődő helybéliek, de megtisztelte a rendezvényt Haraszti Mária, a Median Könyvkiadó igazgatója, szerkesztője is, és Tiborg, a Halálkomolytalan történetek írója is.
Haraszti Mária rövid méltatása után a közönség kérdezhetett a két szerzőtől. Tiborg elmondta, hogy mi is a célja a könyvével, a meghökkentő stílusú és viselkedésű, most "négy" éves szerző (ötven éves korától számítja a születésnapját) a gyerekekre jellemző saját világszemlélettel lepte meg az érdeklődőket. Százdi Sztakó Zsolt pedig terveiről beszélt. Ő is a könnyedebb írói témákhoz nyúl majd, a mostani filozofikus mondandója után.
Most is a helyi polgármester köszönte meg a szerzők, vendégek jelenlétét, és reméli, hogy még sokszor gyűlhetünk össze Százdon, ebben az 1200-as éve óta létező felvidéki magyar faluban.
Százdi Sztakó Zsolt szülei és családtagjai vendégelték meg a közönséget, ahogy az náluk egy ilyen alkalomnál szokásos.
Gratulálok Zsoltnak, aki állandó szerzője a Börzsönyi Helikonnak, és engedélyével a most kiadott könyv anyaga is lejön majd részletekben a lapunkban.

Repülőnap Balassagyarmaton

Június 21. Repülőnap Balassagyarmaton. Csodás (sokszor már bosszantóan) felhőtlen kék ég, narancssárga UV-riasztással. Reggel nyolckor kezdtünk kipakolni a bőröket, könyveket. Hat méteren árusítunk, volt vele munka. A nap során zenekarok, egyéni fellépők, repülős bemutatók, Veres Zoltán EB pióta hatalmas sikerrel bemutatott istenkísértései, luftballonvadászat repülővel, stb. A nap védnöke Farkas Bertalan (egyetlen) magyar űrhajós. (Szerencsém volt, bemutattak neki, kezet foghattam "az élő legendával". Isten éltesse még sokáig!)
Volt egy bandzsidzsampingos daru, ötven méterre vitte volna fel a jelentkezőket, de senki sem ugrott (hacsak akkor nem, mikor nem voltam ott). Este fél kilenc körül vittek fel egy lányt, aki odafenn meggondolta a dolgot. Én is így tettem volna a helyében, főleg látva az alant kíváncsiskodó, bámészkodó tömeget.
Szép nap volt. Jövőre gyertek ti is!

2008. június 16., hétfő

Néptánctábor

Ma Eszter lányom elutazott a verőcei Csattogó-völgybe, ahol néptánctábor zajlik a héten. (Itt rendezik meg a Magyar Sziget-et is évente.) Kozák-Simon Katalin néptánc oktató, énekes vezeti a tábort, mi pénteken megyünk a gyerekekkel kézműveskedni. Majd beszámolok képpel is a munkánkról.
(Verőce, a Börzsöny és a Dunakanyar bejárata (ahogy ez a régi magyar szó is jelenti), csodálatos helyen fekszik. Környezete a Dunakanyar az ország egyik legszebb helye. A Börzsönyi Helikon egyik régebbi számában már képekkel is beszámoltunk a városról s környezetéről. Keressétek elő az archivumból.)

2008. június 15., vasárnap

Egy megtalált vers

Apa...

Mindig szerettem volna,
hogy apám újra éljen,
hogy leteremtsen újra,
vagy hogy csak beszéljen,
hogy legyen kit kérdeznem,
ha talán kérdésem lenne,
hogy faragjunk egy sípot,
s magát rejtse benne
el nekem, csakis nekem!

Nagy kérés?
Ó, nem, nem, nem!

Apám nincs már közöttünk,
a síp sem egy nagy csoda.
Nekem nem kell senkinek
a segítő támasza!
(Kemény, durva és görcsös
a hiánytól a lelkem.)
Nem kell már a síp sem,
s hogy zsebemben hordjam?

Leszoktam a meséről
ez embertelen korban!

2003.02.14.

2008. június 14., szombat

Ikonfestő tábor Patakon!

Ikonfestő tábor Patakon!!!
Patakon, a plébánián, július 18-28 között egy Kárpátaljáról származó ferences testvér tart naponta ikonfestő foglalkozásokat, csak felnőttek részére.
A részvételi díj 20000 forint. Ez az összeg az aranyat és a festékeket is tartalmazza. Speciális ecsetekre is szükség van, ezeket is együtt szerezzük be Esztergomban. Az ecsetek ára 2-3000 forint. A fa táblák, amikre az ikonok készülnek, ingyenes.
Érdeklődni az ikonfestő tábor után június 22.-ig lehet a pataki plébánián Cserey András akolitusnál a 35/382-150 vagy a 20/770-8320 telefonszámon, vagy a csereya@gmail.com email címen.

2008. június 12., csütörtök

Szávai Attila könyvbemutatója Salgótarjánban

Salgótarján, 2008 június 11.

A megyeszékhelyi József Attila Művelődési Központ konferenciatermében, Sándor Zoltán vezetésével „Szerdatársaság” Irodalmi kávéház sorozatcím alatt könyvbemutatókat szerveztek az Ünnepi Könyvhétre. E sorozat zárásaként a rétsági Szávai Attila író legújabb, Fészercsend című kötetét mutatták be az értő közönségnek.
Rétságot Szávai Attila, Majer Szilvia, Holp Judit, Kozák-Simon Katalin és Szájbely Zsolt képviselte. (A csapattal utazott még Záhorszki Mónika, Szunyogh Pál és jómagam is mint sofőr, de Attila édesanyja is jelen volt a bemutatón)

Csongrády Béla újságíró ismertette Szávai Attila életrajzát, s méltatta a kötetét. Majer Szilvia és Kozák-Simon Katalin fuvolajátéka, énekhangja megdöbbentő erélyjel hatott a teremben, igazi művészi élményt adva a közönségnek. Holp Judit és Szájbely Zsolt pedig tökéletesen tolmácsolta az író szándékát, mondanivalóját egy-egy írásának felolvasásával. A beszélgetés alatt kiderült a tarjáni közönségnek, hogy Szávai Attila fiatal kora ellenére jól látja változó világunk visszásságait, s humorral, és sokszor groteszk megközelítéssel „kényszerít” bennünket is színvallásra. Mindezt azért, hogy magunkra ismerhessünk a történetekben, s önmagunk hibáira, avagy erényeire fókuszálhassunk.

A nagysikerű könyvbemutatót megtisztelte jelenlétével Szávai Attila több, egykori újságíró kollégája, és a Palócföld főszerkesztője Mizser Attila költő, szerkesztője Handó Péter költő is.

A könyvbemutató alatt kerekedett hatalmas vihar ellenére jó hangulatban telt az est, Attila könyvei is szépen fogytak, s vidáman, élményekkel, ígéretekkel, fogadalmakkal eltelve utaztunk haza.

2008. június 9., hétfő

A világ vége... (mese)

A világ vége…


No, vót eccer egy ember, meg annak egy asszonya, oszt ez az ember eccercsak fogta a kisfejszéjit, reáaggatott egy tarisznyát a jobbikbul, felszerszámozta a kamarábul aztat szalonnával, kis kinyérvel, kis borval es, oszt világgá ment. Azaz, csak ment vóna, ha tutta vóna, merre van a világ! Mer ahogy körbenézett, csak a Novák András kaszálóját látta maga előtt, meg az Oroszi Ferkó szántóját a szilvafájival egyetembe. Ott ugattak rajt a kutyái es, oszt azoktul való félelmibe, vagy a fene se tuggya mér, hát elindult valamerre. Arra. Nem bírt mán az asszonyval. Azér. No, gondolta, majcsak megmutassa annak a nagyszájú asszonnak, hogy hollakikazúristen, ha ember nincs a háznál! Vágja mosmán magának ű a fát, meg abrakolja a marhákot az istállóba, meg étesse a kocát az ólba egyedül, nomeg javiccsa a zárat, ha nem nyíllik. Ű mán effélét nem tészen, mígcsak foggal bírja a szalonnát! Hát!
No, ment, mendegélt, oszt ahogy elhatta a faluja határát napnyugot irányába, hát egy irdatlan nagy legelő került az uttyába. Ahogy megy, mendegél, marhákot látott azon a legelőn, de egy ember se őrizte azokot a marhákot, csak úgy magikba falatozták a jóízű füvecskét. Szóval, sehon se látta a gulyást, hámán csak úgy magátul es elkezdte hajkurászni azokat a marhákot. Öszvefele. Hogy aszonygya, tülled te, eriggycsak Manci, hóha Juci, hajhahóóó! No, hogy mit akart a hajkurászásval, csak ű tudta, de tán még ű se. Ahogy kajabál, eccercsak tán a főd alól, elésírült a gulyás. No, te ecceri ember, olyan jól térítetted a marhájimot, hogy felfogadnálak én magam mellé, ha eljönnél szógálni. Három nap a világ, negyedik a számadás, hát csapj a tenyerembe, oszt kezdheted a munkát, nékem haza kell ugranom az asszonyhoz egy kicsikét! Belecsapott az ecceri ember annak a gulyásnak a tenyeribe, pedig ase tutta, kifija bornya, de mán csakcsak elege vót a világgámenésbül, hát azért es. Terelgette, etetgette, őrizgette a marhákot három kerek napig, oszt a negyedik nap reggelén újfent elősírül a gulyás. No, te ecceri ember, látom, jól végezted a munkádot, mongyadcsak, hát mér kellett neked világgá menned? He? Hát mit es mondhatott vóna az ecceri ember, hogy es mondhatta vóna el, hogy űvele a felesége mint a kutyával, hogy csak odaki pipázhatott a pitvarba, hogy csak eccer ihatott egy nap, akkor es csak háromcentet meg egy pohár bort, hát kitanálta, aztat mongya, hogy kincset megyen keresni. No, te ecceri ember, hát ha kincset mégysz keresni, itten van a szógálatodér ez a darutoll. Eztet ha a kalapod karimájába biggyeszted, olyan, de olyan forgószél kerekedik, hogy akármerre vagy es, hazaviszen tégedet azon minutába! Vidd, ez a fizeccség!
No, megyen csak, megyen a mi ecceri emberünk, oszt ahogy halad, hámán kituggya hanyadik falura járt az otthonátul, hát látott egy órijási rakás fát, de csak úgy, összvedobálva, úgy álltak azok a hasábok, akár az ű asszonyának a kontya felkeléskor. Hámán csak nem nézi, hogy ilyen összevisszaság legyen a világba, mán csak rendnek kell lenni, hát hozzákezdett, hogy összvepakolja glédába azokat a fákat. Oszt el es kezdte. Rakta a fát, rakta, de mán csak feltűnt néki, hogy ezeknek sincs gazdájuk, akár az előbb a marháknak. Azér csak rakta. Ahogy rakja, eccercsak elésírül egy favágó. No, te ember, de jó, hogy erre jártál, hát nékem eztet a fát három nap alatt összve kell, hogy rakjam glédába, de nincsen nékem arra időm, mer mék haza az asszonypajtáshoz egy kicsinyég, hát felfogadlak én tégedet erre a munkára. Mikor visszajövök, megkapod a fizecsséget es. No, pakolta a mi emberünk derekasan a fát, összve es pakolódott az olyan szép glédába, hogy öröm vót arra nézni es, hátmég a gazdájának lenni! No, a negyedik nap reggelén ott es vót a favágó. Meg vót elégedve a munkával, oszt ki es fizette vón a mi emberünket, de előtte mán csakcsak reákérdett, ugyan, mongya mán el, mivégbül járja a világot? Mit es mondhatott vóna a mi emberünk, tán aztat, hogy mindennap csak pityóka van a háznál, hogy este meg csak csupor tejvel rágja az üres kinyeret? Hát ezt mán mégse mondhatta, hát újfent aztat hazudta, hogy kincset megyen keresni. No, ha kincsér mégysz, itten van ez a faháncs, ha eztet kidobod a kertedbe, azon minutumba meglesz a téli tüzelőd, kerítésed, mindened, mi fábul való vóna. Hát eriggy! Azzal ment tovább a mi emberünk.
Ahogy megy, mendegél, hát előtalál egy magtárat. De az es csak úgy, gazda nélkül állott, pedig milyen szépen elé vót borogatva a búza, hajják, parasztembernek ez a látvány olyan, akár a városinak a teli vásárcsarnok. No, hozzá es látott, hogy bélapátolja aztat a búzát a fedett helyre, nehogy megáztassa aztat az isten fellege. Ahogy lapátol, eccercsak elésírül egy gazdaféle, oszt mongya néki. No, te ecceri ember, de jó, hogy errefelé vetett a Jóisten, mer felfogadnálak, hogy bélapátold eztet a búzát, nékem nincs időm, mer haza kell mennyek a feleségemhe egy kicsinykét. Három nap, oszt itt vagyok, negyedik nap elszámolunk. No, tette es a dógát az ecceri ember, bé es lapátolódott az a búza, úgy, ahogy kell. No, negyedik nap reggelén jön ám a gazdaember, oszt lássa ám, bé van a búza takarva, hát igencsak meg vót elégedve. De mán a fizetés előtt csakcsak kifaggatta a mi emberünket, hogyhát mér es járja a kerek világot. Mit es mondhatott vóna a mi emberünk, tán aztat, hogy mindég csak a trágyahordó csizmája van a lábán, hogy mindég csak a fótos gatyája az ülettyén? Mán aztat csak nem mondhatta, hajják, hát ennek es aszonta, hogy kincset megyen keresni. No, te ecceri ember, hát, ha kincset keresel, itten van ez a búzaszem, ha elveted a fődedbe, olyan gazdagságod lészen, mint másnak se a környéken. Hát ez a fizeccség, mosmán csak eriggy!
No, ment, mendegélt a mi emberünk, de mán csak úgy epekedett az asszony után, mint a láncos kutya a szaladásra, meg az igazat megmondva, a saját ágya es hijányzott mán néki, meg a plafonnya a feje felől, de nagyon. Hát fogta magát, oszt a kalapja karimája mögé gyugta a darutollat. Várt, várt, hogy mi lészen, oszt nem lett semmi. Se szél, se fuvallat, semmi, de semmi, az égadta egy világon! No, de rászedett ez a gaz gulyás, verném széjjel a száját! Kidühöngte magát, oszt azzal a saját lábán elindult visszafele. Ment, mendegélt, oszt ahogy hazaért, hámán várta az asszony. Annak es hijányzott az ember, mer alig bírt az állatokval, meg nem szeretett a se egyedül, abba a nagy ágyba csak forgolódott hajnalig az ura nékül. No, merre járt kend, kérdezte, oszt mér ment kend világgá, mongya csak nékem! Hát a mi emberünk elmondta, hogy mér. Elmondta a pipát, a pályinkát, a pityókát, az üres kenyeret, a szaros csizmát, meg a fótos gatyát es, de mosmán minden másképp lészen, te asszony, mer kaptam én a munkámér két kincset es. A harmadikrul nem szólott, tán szégyelte, azér. Azzal fogta, oszt az udvarra hagyította a faháncsot, oszt várta, mi lesz. Hát semmi se nem lett. Elvetette a búzát es a főggyibe, oszt abbul se nem lett semmi. Hinnye, hogy aztakaporszakállúatyaúristenit ezeknek a gazembereknek, hát így hálálták meg énnékem a munkámat? De mán csak elcsitította az asszony, lássa kend, aztat a munkát itthon es elvégezhette vóna a magájéba, nagyobb kincs a, akkor mán előrébb vónánk. Eztet tán megtanulhassa kend ebbül a világjárásbul, hogy az otthon a legrangosabb. Én meg fogadom kendnek, eztán jobban becsülöm magát es, meg a munkáját es, mer nem jó egyedül egyikőnknek se, az a jó, ha együtt vagyunk, párba, mink ketten.
No, azóta élnek, míg meg nem halnak űk es ahogy minden ember, oszt azóta kerek a világ arrafelé, oszt azóta nem kell eztet a kerekséget sohase körbejárni, mer elég, ha az ember a maga helyén elégedett. Hát tanulják meg ezt magik es, oszt ne szaladgájjanak annyit! Jónapot!

2008. június 7., szombat

Bajtársi nap

Ma Nagyorosziban a Nyugállományú Légvédelmi Tüzérek Bajtársi Egyesülete szervezésében egész napos ünnepség zajlott, melyen részt vettek a nagyoroszi és a rétsági helyőrség egykori katonái, és a győri Arrabona légvédelmi tüzérek csapata, tábornokok, egykori tisztek. Több esemény is színesítette a napot: fúvószenekar, koszorúzás, megemlékező beszélgetések, kiállítás megnyitó, népdal-néptáncos fellépések, a rétsági Árpád Lövészegylet íjászbemutatója, fegyverbemutató, kihelyezett toborzóiroda, majd ebédre az ízletes babgulyás, (ami köztudott, hogy a honvéd-gulyáságyúban főve a legjobb, lekváros buktával) egyész napos vásár, hastánc bemutató, szlovákiai vendégek énekkara, stb.

Ám a nap egy nagy meglepetéssel is szolgált: Meglátogatta az eseményt Erdei "Madár" Zsolt box-világbajnok, kedves családja kíséretében. Édesanyja, nagynénje, felesége és fia is vele tartott kis falunkba. Ahogy elmondta, sokat vendégeskedett Drégelypalánkon, és Nógrádon, de Orosziban most járt először. Közvetlensége, egyszeűsége azonnal mindenkit magával ragadott, s a felé áradó szeretetüket a falu lakói több ajándékkal is kifejezték.

További sok sikert Zsoltnak!

karaffagyé

Eger- osztálykirándulás

A tegnapi napon Egerben jártunk a nagyoroszi 5. osztályosokkal. Két busszal indultunk el, egy húsz személyessel és az én kilenc személyes Opel Movanommal. Én hét gyerekete vittem, meg feleségemet, Évát, aki tanár ugyan, de most "csak" szülőként vett részt a kiránduláson.

Eger szép város. És jó messze van Nagyoroszitól. Rengeteg a látnivaló, és természetesen mindent látni akartunk. Ezért egy kicsit elfáradtunk este hét órára. De... Láttuk a székesegyházat, a főiskolát, a várat, a kazamatákat,a múzeumokat, a marcipán múzeumot, a minaretet is megmásztuk. (Én kétszer is, oda-vissza.)

Egy kis üröm az örömben, hogy jó magyar szokás szerint itt is a pénz az úr, és a kiránduló pénzére utazik mindenki. Rengeteg a csábító bóvli, 130 egy (fél) gombóc fagylalt, kétezer egy autó napi parkolási díja, stb. A legfelháborítóbb az volt számomra, mikor Gárdonyi házában a belépőn kívül 1000 forintot kértek volna, hogy fotózhassak. (A várban "csak" 500 forint körül van ugyanez.)

Magyarország a magyaroké!? Ki kellene találni, hogy azonosítás után minden magyar bemehessen, megnézhesse, megtanulhassa, stb. Mert hogy egy külfölditől ezért pénzt kérünk, OK, de azoktól, akik ősei, rokonai építették, védték, tartották fenn, stb.? Nem tisztességes. És még nyavalygunk, hogy a fiataljaink nem ismerik a történelmet. A valós, kézzel tapintható, saját szemmel látható, épp ezért jobban megragadó élményektől meg a pénz miatt el van zárva sokunk!

No, de elég!

Egy két képet azért felteszek, nézzétek.

karaffagyé

2008. június 5., csütörtök

Ketykó István könyvbemutatója

Június 3-án Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő méltatta Ketykó István Mostanában fekete lovakkal álmodom című verseskötetét a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtárban.

Ketykó is szerepelt a Dokk költői között. Mostanság két megjelenése is volt a Palócföldben is.

Majnik Laci három Ketykó verset zenésített meg, jól. Mikor megdicsértem, s mondtam, hogy én még ezeket a dalokat nem hallottam, Laci azt mondta, ő sem. Most született mind a három.

Ajánlom mindenki figyelmébe Ketykót is, Majnikot is.

Keressetek rá a nevükre.

karaffagyé

A Dokk vége

Volt Dokkerek!

Többször hozzákezdtem a Dokk-on, hogy csak az igazat. Mert ugye emlékeztek:

"olyanok járnak mostanság az eszembe hogy mindig csak az igazat kéne már ha szólunk egyáltalán ebbe a szótlan világba mikor csak üldögélünk a tévé előtt csak a valódit kéne de mi lenne velünk csak a képmutatás vezet a látszat s tán ez a látszat a valóság maga ahogy álmodjuk az ízeket az illatokat az érzéseket ha belém szúrnának egy pengét tán a vérem sem folyna el…"

De az igazat a legnehezebb kimondani. Ha valaki igazat mond, szinte biztos, hogy kívül találja magát minden körön, mert a haragosai csak még haragosabbak lesznek, a barátai meg eltűnnek, vagy megsértődve haragosai lesznek. Hogy őszinte legyek, herótom van már a magyarázkodásokból. Ezer szóval tudunk a semmiről beszélni, de egy szavunk sincs az igazán fontos dolgokra.

Én megtaláltam az elmúlt napokban az igazán fontosat, ami nekem, s a környezetem számára a legfontosabb: Börzsönyi Helikon a neve. Még akkor is, ha nem "első vonalasok írják", még akkor is, ha gyengébbek a hozott anyagok, mint a "nagyirodalomban". (Mi is a nagyirodalom? Hmmm...)

A helyivel, a lokálissal foglalkozzon ki-ki a maga környezetében, s tegye élhetőbbé, és kellemesebbé a saját, de a mások életét is. Mindent magunkért teszünk, az ember már csak ilyen önző "állat"! Mindenben csak magát látja. Baj? Egyáltalán nem, ha a gátlások (törvények) adta keretek közt marad.

Szó se essék a Dokkról. Mi is volt az?

karaffagyé