Évadzáró "buli" a nőtincsi Seholsziget élményparkban, szeptember 28.

Szíves invitálást kaptam, ami arra buzdított, hogy a mai napon családommal együtt látogassunk el a Seholsziget élményparkba, ahol is évadzáró ünnepséget szerveznek. A program igen színesre és változatosra sikeredett, ugyanis lovasbemutatót nézhettünk, állatokat simogathattunk, nézhettünk, kovácsokat láthattunk munka közben, a kemencében égett a fa, a bogrács alatt is, s benne főtt a birkagulyás. Fellépett a lovasbemutató alatt Andi József, az utolsó fóti betyár. Az érdeklődők kocsikázhattak, vonatozhattak, vagy csak nézelődhettek az ezernyi látnivalót adó faluban. (Mert valóban egy faluvá nőtt ez a park az elmúlt egy-két évben.) 12-től ebéd, majd 14 órakor az ünnepélyes évadzáró kezdődött meg. A két tulajdonos, Markó Judit és Lek János köszöntője után Dobai Szabolcs nagyon szép hegedűjátéka csendült fel. Aztán igazi meglepetés érte a közönséget. Végh József rövid bemutatása után Pál István népművész lépett fel. Először dudajátékával kápráztatott, majd furulyájával varázsolt, aztán énekével vidított. Igazi élvezet volt hallgatni Pista bácsit, akin látszott, hogy még jobban élvezi amit csinál, mint azok, akik hallgatják! És ez így a legjobb! Pista bácsi után Kozák-Simon Katalin csodálatosan csengő énekhangja késztetett szájtátásra mindenkit.

Sajnos nekünk idő előtt haza kellett jönnünk, így csak ennyit láttunk a napból, a programokból, ám ez is örök szép emlék marad.

Falunap, Göncfesztivál, Érsekvadkert, szeptember 27.

Elérkezett hát az Érsekvadkerti falunap is, amikor nagygöncöt főzött a falu hozzáértő közössége. Hogy mi is a nagygönc? Krumplis gombóc megfőzve, közepében ropogós tepertővel, tetején tejföl és sajt. Nagyon finom!!! De itt voltak a vanyarciak is, akik a haluskából adtak leckét, no meg ízelítőt az arra éheseknek. Vásári sokadalom, kézművesek, rétsági hagyományőrzők, néptánccsoportok Patakról, Dejtárról, helyből, Vanyarcról, hastáncosok Drégelypalánkról, társastácosok, mesemondók, és énekesek léptek színpadra. A vendégek gulyáslevest is ízlelhettek, no meg adományokért teli tálca süteményeket kaphattak. A nap végén lépett fel Orsi és Zsuzsi, majd a Dupla kávé együttes.

Azt gondolom, jól szervezett, és gazdag programot kínáló nap volt ez, grat. a szervezőknek, a segítőiknek.

Én magam ide is barackmagsíppal jöttem, és a vadkerti gyerekek is rácsodálkozhattak erre az egyszerű játékra. Évával árusítottunk is, könyveim is gazdákra találtak, de főképp a táskákra "álltak rá" a vevők, mert akciót rendeztünk.

Könyvbemutató Nagyorosziban

A mai napon, délután 16 órakor a helyi HEMO-ban Kardos Gy. József keszthelyi tanár-író, Ahonnan jöttem című kötetét mutatták be, ami a nagyoroszi születésű Pálfalvi Nándor író-költő eddigi életútját írja meg. Kardos Gy. József és Pálfalvi Nándor nyolc éve jó barátok, és alkotótársak is. Kardos úr új kötetében Pálfalvi Nándor eddig megjelent harminckilenc önálló kötetével foglalkozik, tulajdonéppen ez az új mű egy bővített biográfia, hiszen tanári múltját vállalva, a köteteket elemzi is.

Pálfalvi Nándor Nagyoroszi díszpolgára címét is megkapta három évvel ezelőtt, amire nagyon büszke. Hornyák Endre polgármester köszöntője hangzott el, majd Pálfalvi Nándor elmondta, feleségével napi rendszerességgel beszélgetnek a falunkról, Nagyorosziról, mintha csak ideiglenesen lennének innen távol. Nem tudott sem Pestivé válni, sem másvidékivé. Mai napig oroszinak tartja, érzi magát.

Az új kötetet és az alkotót, alkotókat köszöntötték a helyiek néhány Pálfalvi vers elmondásával, és a fiatalok néptánccal. Sok könyv fogyott, és a hangulatos dedikáció alatt mindenki egy-egy klasszikus bölcsességet is kapott papíron Kardos Gy. Józseftől.

Megtisztelte a könyvbemutatót Réti Zoltán festőművész is, aki szintén Nagyoroszi díszpolgára címmel büszkélkedik.

Sok erőt, sok irodalmi sikert kívánok Kardos Gy Józsefnek is, és Pálfalvi Nándornak is.

Szondi két apródja Jordán Tamás rendezésében

A mai napon vette kezdetét Szécsényben a háromnapos Szondi két apródja- konferencia. Érdekes megbeszélések, irodalomtörténeti előadások, A Magyar Irodalomtörténeti Társaság
Nógrád Megyei Tagozatának (újjáalakuló) ülése , szakmai előadások, viták a versről, filmvetítések, hangzó anyagok színesítik a programot. Irodalmi berkekben nagy nevek tartanak előadásokat, így pl. Praznovszky Mihály, Jelenits István, Margócsy István.

A mai napon érdekes, eddig soha nem látott, és valószínűleg máskor is ritkán látható program zajlott a drégelyi várnál. Jordán Tamás, Kossuth-díjas színész zarándokolt el a várhoz jóval több mint száz általános iskolással, középiskolással, felnőttel, irodalomtanárral, civil érdeklődővel, hogy itt adják elő, mondják el Jordán Tamás instrukciói szerint Arany János Szondi két apródját. A gyerekek Balassagyarmatról, a Balassi gimnáziumból, Drégelypalánkról, az általános iskolából jöttek.

A program megnyitását Dombai Gábor, Drégelypalánk polgármestere és Fűzfa Balázs, a Szondi két apródja konferencia szervezője végezte. A résztvevők köszöntése után azonnal megkezdődött a vers előadása, nagy eréllyel és nagy kedvvel adták elő a gyerekek a művet. Ha hiszünk abban, hogy van túlvilág, eme tiszteletnyilvánításra a drégelyi hősök szemébe könnyek ültenek.

Feltűnt a közönség soraiban Dr. Jelenits István szerzetes tanár, de itt volt Teszáry Károly is, aki a vár helyreállítását szervezi, vezeti.

Szép, felemelő program kerekedett, a felhők megkegyelmeztek, nem esett, így mindenki aránylag száraz lábbal tehette meg azt az öt-hat kilométert, míg az autóktól a várhoz, majd visszaért a kiindulási pontjára. A szellemi élmény mellé egy kellemes izomlázat is beszereztünk ma!

Köszönet minden résztvevőnek, szereplőnek, de főképp Jordán Tamás színművésznek!

II. Biobúcsú a PeCsa-ban, Budapest, szeptember 21.

Idén már másodszor rendezték meg a PeCsában (Petőfi Csarnok) az országos biobúcsút, ahol a más-más tájakon gazdálkodó biogazdák, termelők mutathatják be munkájuk gyümölcsét, termékeiket. Méhészek, borászok, gyümölcstermelők, zöldségtermesztők, bioárú boltosok voltak igen nagy számmal a kiállítók, vásárosok között, hiszen ez az ünnep egyben vására is a biotermékeknek. Kicsiben is, és nagyban is. S talán nem meglepő, hogy a biogazdák között kézművesek, szövők, fafaragók, keramikusok, bőrös és más foglakozást űző mesterek is helyet kaptak. Valahol a biogazdálkodás és a hagyományos dolgok szeretete kéz a kézben jár!

Évával mi a Dunakanyar Népművészeti Egyesület képviseletében voltunk jelen, s "egy gyékényen" árultunk Konczili Anna kosdi biogazdasszonnyal, aki Pataki István biogazdával, párjával együtt évek óta kitartóan járja ezt a rögös, kezdetben igen nehéz utat, s végzik ezt az egészséges táplálkozást megismertető, azt segítő gazdálkodó munkát. (Éva és Anikó egyébként testvérek.) Mi a bőrök mellett (tarsoly, tüsző, övek, stb.) most is a két könyvemet, és a Spangár Kör antológiáját vittük magunkkal, s meséltem e táj gazdagságáról, értékeiről a budapestieknek, de az ország más részséről érkezőknek is. Sok könyvem fogyott, és még több névkártyát osztottam szét, aminek remélem meg lesz a gyümölcse, akár a Börzsönyi Helikon olvasótáborának növekedésében, akár későbbi vevőkben.

Több ezren fordultak meg a nap folyamán a kiállítósátrak között, s a színpadon is nívós, és igen gazdag programot nézhettek a kóstolással egybekötve. Feltűnt a tömegben pl. Gőgös államtitkár úr is, de Galkó Balázs is ott nézgelődött a sátrak előtt. A fellépők sokasága, a nap forgataga egészen késő estig kitartottak, mikor is zárásként Pomázi Zoltán együttesével igazi kantrimuzsikával lepte meg a hallgatóságot.

Megyenap Balassagyarmaton, szeptember 19-20.

A Nógrád Megyei Közgyűlés idén második alkalommal rendezte meg a megyenapot, ami egy kétnapos kultúrális fesztivál. Bemutatkozhatnak ilyenkor a megye térségeinek alkotói, előadói, táncosa, hagyományőrzői, egyesületei. Kirakodóvásár, és a főszínpadon fellépő nevezetes együttesek, alőadók teszik még emlékezetesebbé ilyenkor ezt a két napot. Mi a Sugárkankalin Turisztikai Egyesület tíz települését képviselve jutottunk el ide, ahol is egy sátrat bocsátottak a rendelkezésünkre, hogy bemutathassuk az egyesület tevékenységét az érdeklődőknek. Velünk egy sátorban kapott helyet a Drégelyvárért Alapítvány is, annak motorja, elképzelője, Teszári Károly a vár állagmegóvásának célját szolgáló kőjegyek árusítója. Amint elmondta, egy köbméter várfal újrarakása 100 ezer forintot kóstál manapság, ehhez hatalmas összefogás és anyagi támogatás kell, de munkájuknak az eredménye már jól látható, aki manapság elzarándokol a Drégelyi várhoz, saját szemével megláthatja. ((Pénteken, 26.-án Jordán Tamás és többszáz gyerek fogják előadni épp a várnál a Szondy két apródját.)

Az egyesület munkájának a bemutatása mellett a saját két könyvemet, és a Spangár András Kör antológiáját is árusítottam. A Palócföld külön sátorban képviseltette magát, a forgatagban találkozhattunk Mizser Attila főszerkesztővel, de Handó Péter szerkesztő is itt volt.

Nagy örömömre a mohoraiak Tolnay Klári emlékházának bemutatói között Pongrácz Ágnes költőnőt is felfedezhettem, illetve néhány hónapos virtuális ismerettségünk vált már személyessé ezen a napon.

Sajnos negatívumként meg kell jegyeznem, hogy az érdeklődés minimális volt a fellépők felé, egy több tízezres városban, a megyében élők közül, megyenapon több érdeklődőt várna a magamfajta. Mi volt a lanyha érdeklődés oka? Megfejtjük. Egyszer biztosan. (Talán, hogy máshol is "ezerrel" zajlottak a szüreti felvonulások, fesztiválok, elég, ha csak Drégelypalánkot és Kozárdot említem meg.)

Antológia bemutató Pásztón, szeptember 15.

A pásztói Athéné Alkotó Kör vers -, és próziaírói, képzőművészei a második születésnapjukra egy antológiát álítottak össze műveikből. Az antológia bemutatója a pásztói Könyvtár termében zajlott, ahová az alkotókör tagjain kívül több érdeklődő is eljött. Így Pásztó polgármestere, Sisák Imre is, de Dr. Csongrády Béla is megtisztelte jelenlétével, sőt, előszavával mind a jelen lévőket, mind az antológiát. Bevezetőjében hangsúlyozta az alkotók kényszerű szükségét arra, hogy egy fészekhez tartozzanak. Ha megvan ez a fészek, s abban fészekmeleget éreznek, biztonságot, szeretetet, kiegyensúlyozottságot, akkor jönnek az alkotások, a művek.

Az antológia prózai írásai, versei mellett igen erős képzőművészeti anyagot tartalmaz. A Körben nagyon tehetséges képzőművészek alkotnak, de több kiállításon dicsekedhettek már el műveikkel, s gondolkodhatták el látogatóikat.

A versek, prózák írói önmaguk adták elő műveiket, példaértékű módon. Hiszen az írás, a vers tolmácsolás a saját toll utána saját szájjal a legjobb, leghitelesebb.

Az antológia a Kör második születésnapjára készült, kívánom, hogy több, nagyon sok legyen még.

Tarsoly (ma készült)

Ma készült ez a tarsoly. A formálya klasszikusnak mondható, a mérete jó nagy, sok minden belefér. Sajna tarsolylemezekhez nem férek hozzá, így a magam módján, de egyéni-, és egyedi módon díszítettem a fedelét, stilizált napmotívummal. Szőrös borjúbőr betétet kapott, így talán még szebb lett. Bélése naracssárga sertésvelúr, a fonóbőr szintén borjú, de préselt, barna, szíjnak való bőrből való. Öröm lesz hordani.

(Már gazdára talált)

Haluskafesztivál Vanyarcon, szeptember 13.

Szombaton a már hagyományokkal is rendelkező vanyarci Haluskafesztivált rendezték meg. A rengeteg nevező csapat biztosította, hogy százféle haluskát, sztrapacskát lehessen kóstolni. Dolgoztak is az asszonyok, emberek serényen, míg a színpadon egész nap zajlott valami érdekesség, vagy egy népviseletes tánccsoport fellépése, vagy egy zenekar, vagy egy előadás. Hatalmas vásári forgatag is kíséri a Haluskafesztivált. Most is volt pl. tojáspatkoló népművész, csontfaragó ifiasszony, mézeskalácsos, mézbor-árús Szlovákiából, textiles, kerámikus, kürtőskalácsos, bőrös. Kézműves foglalkozást is tartottunk a gyerekeknek, akik most korongozhattak, és velem barackmagsípot készíthettek. A korongosnak délutánra kifogyott az alapanyaga, de helyette a szalmabálákból épített "ugrálóváron" játszottak, vagy a tehénfejést tanulták, illetve pónilovagoltak addig, míg sorra nem kerültek nálam a gyerekek. Ugyanis most is bebizonyosodott, hogy az egyszerű sokszor zseniális és a mai korban is vonzó lehet. Így van ez a barackmagsíp esetében. Ismét kiderült, hogy sok idős sem ismeri, a fiatalok közül szinte senki. Pedig nekem, nekünk a Nyírségben gyerekkoromban ez egy általánosan ismert játék volt. No, hozzákezdtem fél 11-kor, s abbahagytam 18 órakor a munkát. Ekkor már valóban alig volt gyerek a közelben, s már kezdett feketedni az ég alja. Most a dorombomat is vittem magammal, ha már népi játékot, hagszert készítünk, ismerjenek meg egy másikat is "élőben", Ha láttak még csodálkozó gyerekarcokat! Ahogy azok néztek, s meglepődtek a doromb hangjától! A felnőtteknek is tetszett természetesen, szívesen hallgatták, ha elővettem. Végtére ez is egy jó nap volt!

(A képen bár felnőttekkel "játszóházazok" éppen, de higgyék el, voltak gyerekek is bőven!)

Ma készült

Hogy mi van benne? No, mi is lenne, valódi pálinka. Ma készült erre a Horvátországból származó üvegre a bőröltözet. Nekem tetszik.

(Már gazdára talált)

Megjelent a Börzsönyi Helikon 0808 száma

A tartalom:

3. o.: Nyárvégi hullámverésben; (Ketykó István verse)
4.-5. o.: Elmúlik, mintha sose lett volna; (Móritz Mátyás verse)
6. o.: Kavicstesttel; (Péter Erika verse)
8.-11. o.: Országom, hazám; (Borsi István írása)
12. o.: Mondd, mit is érhet?; (Pongrácz Ágnes verse)
14.-27. o.: Mikszáth Kálmán faluja: Horpács; (Végh József képes helytörténeti írása)
28.-29. o.: Cibere; (Kovács T. István írása)
30. o.: Meridián; (Szájbely Zsolt verse)
32.-38. o.: A drégelyi mészárszék, 1552; (P. Szabó Mária írása)
40.-47. o.: Bemutatjuk: Végh Tamás versei; (Anya; Centenárium után; Csepeli impressziók; Emlék; Apa;)
48. o.: József Attila verse; (Szőke Mária-Magdolna verse)
50.-56. o.: Első jelentés; Apokrif énekek; (Szokolay Zoltán versei)
58. o.: Kenyér(szegés) helyett; (Székács László verse)
60.-67. o.: Beszámolók: Végh Borbála Karolina Ipolysági kiállításáról; „Költészet a mi utcánkban”, élő Dunakanyar antológia bemutató Verőcén;
68.-69. o.: Auditor: Bruttó tinatörner; (Szávai Attila írása)
70. o.: Telihold Diósjenőn; (Hörömpő Gergely verse)
72.-73. o.: Program-linkajánló;
74. o.: Pályázat;
75. o.: Impresszum;


E havi lapszámunkat a Budapesten élő Végh Borbála Karolina akvarelljeivel, krétarajzaival díszítettük. A képek szerepeltek az ipolysági Simonyi Lajos galériában, július 18.-án megnyitott kiállításon. Köszönet a képek közlési jogáért. A Szerk.