Első utunk 2009-ben

Egy jó ismerősöm kérésére vele, és Évával január 2-án a németországi Görlitzbe utaztunk. Oda az út 690 kilométer, tehát összesen 1380 kilométert futottunk, öt országon átutazva. (Imádok vezetni!)

Parassapusztánál léptük át a magyar határt, Nyitra után már autópályán folytattuk utunkat Pozsonyig, majd tovább Prága felé, Csehországon egészen átutazva a lengyel határ következett, (alig párszáz méter csak ez a ficak) és szinte rögtön a német határ. Görlitz innen már csak vagy negyven kilométernyire van, a felé vezető út nagyon szép, hangulatos kis falvakon vezet át, ahol a tipikusnak mondható német építészet remekeit is láthattuk.

Görlitz egy hatvanezres kisváros, nagyon szép épületekkel, és mondhatom, igazán rendezett összképpel. Öröm látni a mindenütt jelen lévő gondosságot, szép környezetet. Lenne még tanulnivalónk, ezt szűrtük le magunknak a látványból.

Egy korrektül felszerelt panzióban voltunk elszállásolva, a háziak megjósolták az európai nagy hideget, ami be is jött nekik. (Ott már január 3-án mínusz 11,5 fok volt reggel kilenckor. És nagy hó!) Érdekes volt látni, hogy a német oldalon minden egyes településnek szélerőművei vannak, van ahol "csak" négy-öt, de van, ahol negyven is pörög, forog, s termeli az ingyen kapott energiát. (Hiszen a szél mindig volt, van, lesz!) A befektetett pénzt hamar megtermelik, s onnantól már nyereséget hoznak. A tájat igaz egy kicsit megváltoztatják, de ha az építésüket tervezve oldják meg, az sem zavaró. Remélhetőleg mi, magyarok is rádöbbenünk, hogy ideje lenne kihasználni adottságainkat! (Szél, nap, víz, termálvíz.)

Szép útunk volt, a gyerekek is bőven kaptak csemegéket, mert gondolhatják, nem üres kézzel tértünk meg.