Szombaton a már hagyományokkal is rendelkező vanyarci Haluskafesztivált rendezték meg. A rengeteg nevező csapat biztosította, hogy százféle haluskát, sztrapacskát lehessen kóstolni. Dolgoztak is az asszonyok, emberek serényen, míg a színpadon egész nap zajlott valami érdekesség, vagy egy népviseletes tánccsoport fellépése, vagy egy zenekar, vagy egy előadás. Hatalmas vásári forgatag is kíséri a Haluskafesztivált. Most is volt pl. tojáspatkoló népművész, csontfaragó ifiasszony, mézeskalácsos, mézbor-árús Szlovákiából, textiles, kerámikus, kürtőskalácsos, bőrös. Kézműves foglalkozást is tartottunk a gyerekeknek, akik most korongozhattak, és velem barackmagsípot készíthettek. A korongosnak délutánra kifogyott az alapanyaga, de helyette a szalmabálákból épített "ugrálóváron" játszottak, vagy a tehénfejést tanulták, illetve pónilovagoltak addig, míg sorra nem kerültek nálam a gyerekek. Ugyanis most is bebizonyosodott, hogy az egyszerű sokszor zseniális és a mai korban is vonzó lehet. Így van ez a barackmagsíp esetében. Ismét kiderült, hogy sok idős sem ismeri, a fiatalok közül szinte senki. Pedig nekem, nekünk a Nyírségben gyerekkoromban ez egy általánosan ismert játék volt. No, hozzákezdtem fél 11-kor, s abbahagytam 18 órakor a munkát. Ekkor már valóban alig volt gyerek a közelben, s már kezdett feketedni az ég alja. Most a dorombomat is vittem magammal, ha már népi játékot, hagszert készítünk, ismerjenek meg egy másikat is "élőben", Ha láttak még csodálkozó gyerekarcokat! Ahogy azok néztek, s meglepődtek a doromb hangjától! A felnőtteknek is tetszett természetesen, szívesen hallgatták, ha elővettem. Végtére ez is egy jó nap volt!
(A képen bár felnőttekkel "játszóházazok" éppen, de higgyék el, voltak gyerekek is bőven!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése