Csodálatos időre virradtunk, a kétbodonyi Szilvaszombat megrendezésének napján. Jóelőre bepakoltam a kocsiba a felszerelést, így reggel egy pár falat után indulhattunk. Kétbodonyba Bánkon, és Romhányon keresztül vezet az út, szép szelid nógrádi dombok között. Megérkezés után kipakoltunk, az asztalainkra kikerültek a bőrtárgyak, a könyveim. Nekem már indulnom is kellett tovább, ha tízre oda akartam érni Verőcére. (Erről a programról majd később) Délután fél kettő körül jöttem vissza Kétbodonyba, ahol már javában zajlottak a programok. Sajnos leányaim táncát, Pál Pista bácsi fellépését már nem láthattam. Megkóstoltuk a szilvásgombócokat, a nudlit, a kelt tésztás, diós gőzgombócot, mindegyik csodálatos ízű. Hiába no, értenek hozzá a helybéli, és a környéki aszonyok!
Egymást követték a néptánccsoportok a zene-, és énekkarok. Mindenki jól érezte magát, rengetegen ülték végig a programokat. S eközben az jutott az eszembe, a nagyérdemű azt fogyasztja, amit elé tesznek. S ha egy jó szervező értékes, népdalokból, táncokból álló programot tesz eléjük, azt fogyasztják el. Nem kell hát csak "menő" nagy nevekben gondolkodni, ha értéket akar adni valaki.
Késő este értünk haza, sok emberrel beszélgettem a könyvemről, vitték is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése