A VII. Palóc mesemondó verseny második fordulóját Balassagyarmaton, a Művelődési központban rendezték meg szombaton. Délelőtt 10 órától az óvodások versenye zajlott, a zsűri az Ilinyből már ismert Agócs Gergely, Szászi Zoltán, Limbacher Gábor volt s a három férfiút erősítette egy hölgy is e napon, Fábián Edit Rozsnyóról. A zenét Környei Alice énekes és leánya, Burovincz Laura (csellista) szolgáltatta, méltóságot, színt, humort adva a fellépők és a mesék közötti "holtidőnek". A színpadon állt a "mesélőszék", és egy asztal, két székkel, lócával, amiket Egri István fafaragó, Gránátalma-díjas, a Népművészet Mestere készített. Csodálatos palóc mintavilágú, áttört-faragott támlájú ülőalkalmatosságok ezek, amik nem csak az ülést szolgálják, hanem a szemet is gyönyörködtetik.
Sorra jöttek a színpadra az óvodások, s a gyermeki lélek tisztaságából kaphattunk ízelítőt akkor, amikor még romlatlan lelkesedéssel, és igazi játékossággal adták elő a meséket. Igaz, volt, aki ujjai köré tekerte a szoknyáját mese közben, de ez nem jelentett problémát. Az első díjat megérdemelten Doman Flórának adta a zsűri, aki már óvodásan úgy mond mesét, hogy csak na! Biztosan látjuk még sokat! De a többiek is megérdemelték a díjakat és az okleveleket, hiszen szép teljesítményt adtak, mikor megnevettették a közönséget. Az eredményhírdetés után majd három órás szünet következett, mikor is az ilinyiek jóvoltából a szereplőket, és a zsűrit megvendégelték egy ebéddel. Mi Évával addig megnéztük a földszinten Győrfi Sándor szobrász plakettjeit, kisplasztikáit, bronz szobrait, majd a Nyírjesbe mentünk ki, hogy a tavaszi napfényt, no meg a friss levegőt élvezzük s megnézzük, van-e már kapás a horgászok botján, pezsdül-e az élet odakinn? Hangutánzó szajkót, trillázó madarakat, nyitnikéket, kis halakat, csobogó vizeket láttunk, jelentem, van élet a Nyírjesben!
Délután ugyanezzel a zsűrivel gyűlt össze a kompánia az előadóteremben, hogy a nagyobbak, s a felnőttek mesemondását is megnézzük. Megtisztelte a versenyt három, Palócország Örökös Mesemondója is, így a közönség soraiban foglalt helyet Vereczki Jánosné Ilinyből, Bartus Józsefné Herencsényből, és Pál István Tereskéről. Gyakorlatilag Vereczki Jánosné "máriás" énekével, Bartus Teri néni meséjével, és Pál Pista bácsi dudanótáival vette kezdetét a délutáni verseny. A fiatal mesemondók illően megsüvegelték a három "öreget", volt ott virág, meg puszi csőstül! A 7.-8. osztályosok, majd a középiskolások jöttek sorba s mondtak jobbnál jobb meséket. Aztán az igazi érdekesség, a felnőttek versenye következett. Miért ez az érdekesebb számomra? Mert azt gondolhatnánk, felnőtten az ember csak modorosan, előadva tud mesét mondani. Nem! A szereplők bebizonyították, hogy ugyanolyan gyermeki lélek lakozik bennük, mint a fiatalabbakban, hiába a ránc az arcon, vagy az ősz hajszál a fejen, bajuszon! A meséhez, akárcsak a hithez, gyermeki lélek kell, s ez nekik megadatott! Köszönet érte a Teremtő Úristennek! A szünetben (amit alig akart engedélyezni a zsűri) az ilinyiek által készített s ide ajándékba hozott lekváros buktát, túrós táskát eszegethette mindaz, aki csak foggal bír. Olyan fínom volt az hajják! Sajnálhassák, hogy maguknak nem jutott! Majd máskor tessék odagyönni!
Az eredményhírdetésig aztán felváltva mesélt Pál Pista bácsi, és Bartus Teri néni, de nem csak mesélt, még a Pista bácsi dudanótájára táncot is roptak a mesemondók! Meg kell említenem Csernák Antalnét, aki Nógrádsipekből jött, de csak közönségnek, viszont felkérték, énekelje már el azt a balladát, amit úgy tud. Egy "Rózsa Sándoros" balladát énekelt el, úgy, hogy megállt a levegő a teremben!! Köszönet érte!
Az eredményhírdetést ismét Agócs Gergely és Szászi Zoltán vezényelte le, most sem került egyetlen díj sem illetéktelen kézbe! Gratulálok minden résztvevőnek, szervezőnek, és meg is köszönöm ezt a csodás élményt, amit aznap kaptunk! Köszönöm!
Hijjnye, már csak egy híjja vót a napnak! Maguk! Hát hun vótak kendtek? He?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése