Délelőtt egy gödi, a Baptista egyház által fenntartott napköziotthonban dolgoztunk. Fiatalok, felnőttek, mindannyian valamilyen fokon sérült emberek élnek itt napközben, de olyan szeretetteljes közösségben, hogy öröm látni. A dolgozók, akik ellátják őket, nem nyűgnek, hanem hivatásnak tartják a munkájukat, ez tisztán látható volt, hiszen már második alkalommal voltunk itt. Természetesen ingyen, felajánlásból dolgoztunk velük, egy-egy komolyabb formájú kulcstartót készítettünk. Én már háromnegyed részig előkészítettem a tartót, felszegecseltem, felpatenteztem, összeragasztottam, ott már csak lyukasztani és fűzni kellett a szélét. Éva is jött velem, így közösen, és az ottani foglalkoztatókkal együtt meg tudtuk tanítani a fűzést, és mindegyik tárgy szépre sikeredett. Csodálatos kézműves tárgyakat készítettek a skacok, amit el is fognak adni. Voltak ott készen tolltartók bőrből, gyöngyfűzések, feketedió nyakláncok, kerámiák szép számmal. Mind a gondos munkát mutatta. Képeket talán tapintatból nem készítettem, viszont minket lefotóztak saját maguknak. Velük költöttük el az ebédet, mert szívesen invitáltak, köszönet érte. Remélem, Karácsony előtt még egyszer elmehetünk ide, mert már szinte hazamegyünk közéjük.
Délután egy dunakeszi óvodában dolgoztunk, ahol nyakláncokat készítettünk a gyerekekkel. Sokuk szülője is segített, de inkább tőlünk kértek segítséget. A gyerekek bátrabban dolgoztak most, mint a szülők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése