Tartalom:
3. o.: Nyárutó; (Ketykó István verse)
4.-7. o.: A „végek” (b)irodalma; (Karaffa Gyula írása)
8.-9. o.: Eljöttem; (Borsi István verse)
10.-14. o.: Mikor a nyitott ajtó sem tart vissza; (Móritz Mátyás írása)
16.-17. o.: Megzabolázva; (Pongrácz Ágnes verse)
18. o.: Késői kérdés; (Péter Erika verse)
20.-33. o.: Egy falu, Szent Márton oltalmában: Borsosberény; (Végh József képes helytörténeti írása)
34.-38. o.: Sári néni vőlegénye; Fűnyíró; (Kovács T. István írásai)
40.-41. o.: Formátlan szövegek; (Nyírfalvi Károly versprózái)
42. o.: furcsa délután; (Szájbely Zsolt verse)
44.-48. o.: Apokrif: Első álom; (Százdi Sztakó Zsolt írása)
50.-51. o.: Ha az én időm… sárkánygyónás; (Szőke Mária-Magdolna verse)
52.-57. o.: Az én füveskönyvem; (Karaffa Gyula írása folytatásokban)
58. o.: Őszi hallgatag; (Székács László verse)
60.-61. o.: Átmenet II.; (Végh Tamás verse)
62. o.: Évszakok; (Hörömpő Gergely verse)
64.-67. o.: Beszámolók;
68.-70. o.: Auditor: Húskiállítás; Európaraszt; (Szávai Attila írásai)
72.-74. o.: Hírek; Pályázat;
75. o.: Impresszum;
E havi lapszámunkat a Balassagyarmaton élő és alkotó Egri István fafaragó népművész alkotásainak képeivel díszítettük. Köszönet érte az alkotónak. A Szerk.
Egri István húsz évesen, Lillafüreden kezdett faragni. Balassagyarmatra nősült, a palóc kultúra itt annyira megragadta, hogy a palóc fafaragás avatott mesterévé képezte magát. 1972-ben kapta meg a népművész címet, 1982-ben Gránátalma díjas lett. 16 éven keresztül tanított fafaragást különféle megyei alkotótáborokban, vezette a Fadd-Dombori és a Tokaji művésztáborokat. Jelenleg aktív nyugdíjas. Alkotásai a balassagyarmati Palóc Múzeumban e hó végéig láthatóak, a kiállítás címe: Gyurkó Pál utódai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése