A Palócföld folyóirat bemutatkozására, és Szávai Attila: Fészercsend című könyvének bemutatására utazott Salgótarjánból és Rétságról egy nyolc fős csapat Dunaszerdahelyre. Mizser Attila író-költő, a Palócföld főszerkesztője, Handó Péter költő, a lap szerkesztője, és a rétsági Kilátó Kulturális Egyesület képviseletében Szávai Attila író, Kozák-Simon Katalin népdalénekes-táncos, Mayer Szilvia zenész, Holp Judit és Szájbely Zsolt előadók ültek mellettem, mögöttem a „sárga tengeralattjáróban”. (Ahogy Csanda Gábor elnevezte Opel Movano névre hallgató gépjárművemet.) A hosszú odaút kellemes hangulatban telt, és mivel már nem először utaztunk így együtt, sorra kerültek elő a közös témák, tréfák, adomák. Megérkezve Dunaszerdahelyre, Csanda Gábor szerkesztő-irodalomkritikus fogadta a csapatot a Vámbéry Ármin irodalmi kávéházban, az est színhelyén. Sorra érkeztek a vendégek, s közöttük dunaszerdahelyi írók-költők, így Hodossy Gyula, költő, a Lilim-Aurum Könyvkiadó vezetője, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke, Barak László költő, Bereck József prózaíró, Csehy Zoltán költő-műfordító, Tóth László költő-irodalomtörténész.
Csanda Gábor, az est moderátora először Mizser Attilának „dobta fel a labdát”, adott lehetőséget arra, hogy bemutassa az általa ez évben átvett, s azóta három új számmal megjelent Palócföld folyóiratot, a szlovákiai, leendő olvasóinak. Mizser Attila a palócföldi értékek megőrzése, a palócföldi alkotók bemutatása mellett a lap nyitottságát hangsúlyozta, a lap kitekintést nyújt a magyarországi irodalmi életre, ahogy azt megteszi külhoni alkotókkal is. A Palócföld folyóirat túlélését jelenti a megújult külsőn túl a tartalom változatossága, a felfedezett, vagy az írásra felkért szerzők alkotásainak sokszínűsége. Mizser hangsúlyozta, Handó Péter személyében tökéletes segítőt kapott, olyat, akivel a munkájukat időre és jól végezhetik, s számára ez azért is fontos, mert ő (Mizser) nem éppen megszokott módon olyan lapfőszerkesztő, aki nem Magyarországon él/élt. Tervei között említette azt, hogy magyarországi bemutatók során újra megismertetik és megszerettetik a Palócföldet a megyei olvasókkal. A megyei alkotókkal, alkotókörökkel egyre szorosabb és korrekt kapcsolatot szeretnének kialakítani. A lap terjesztése adja manapság a legnagyobb fejtörést számukra, ugyanis még mindig csak a megyeszékhelyen, Budapesten, és egy-két nagyobb városban kapható a Palócföld. A Szávai Attilával való kapcsolatukról elmesélte, hogy Szávai írásait szereti, legújabb műveik (Mizser/Köz, illetve Szávai/Fészercsend) szinte egyidőben jelentek meg az idei Könyvhétre. Szávai humora már elsőre megfogta, stílusát modernnek, fiatalosnak, dinamikusnak tartja, ezért is kérte fel írás küldésére a lap újabb számaihoz, és a Fészercsend című kötetét is ezért recenzeáltatta Bedegi Deával, a Palócföld legfrissebb számában. Ezzel már az est második témájánál, Szávai Attila Fészercsend című köteténél is voltunk.
Szávai Attila írásait röviden méltatta Csanda Gábor, az Új Szó szerkesztője, aki örömét fejezte ki, hogy végre személyesen is megismerhette az „istállója egyik lovát”, azt a távoli, magyar alkotót, akit az Új Szó hétről-hétre lehoz. Kérdéseire Szávai Attila elmesélte, hogy az írást munka mellett műveli, ami bizonyos korlátok közé szorítja gondolkodó elméjét. Ám ennek ellenére egyszerre több kötetterven is dolgozik, több lapban is publikál, így pl. az Új Kelet és a Kapu című folyóiratban, de ennek ellenére szinte naponta kényszeríti önmagát újabb alkotás létrehozására. (Bár ez a kényszerítés elég erős „költői túlzás”, hiszen alkotásaiban a mindennapi élet apró jeleneteit, a gyarló ember még gyarlóbb és csak a groteszk eszközével megragadható, megírható esendőségét jeleníti meg, ezért témája mindig volt-van-lesz.) Szóba került első kötete, a Mászóka is, s a két kötet apropóján azok megjelentetője, a Kapu Kiadó is, ahol Brády Zoltán látott először fantáziát a Szávai-írásokban. A Fészercsend című kötet rövid írásai szépen körvonalazhatóan egy család, a Galkovics család sztorijait használja fel, a köré csoportosul. Az egyes szám első személyben megszólaló író kicsit önmagát is „megírja” ezekben a történetekben. S ha valaki alkalmas arra, hogy ebben a „fészercsendben” meghallja az írói feddést, az írói figyelmeztetést, talán mindenkinek könnyebb lesz nevetve változni. Mert Szávai azért nevettet, hogy változzunk. Azért mutatja hőseit nevetségesnek, (sokan félre is értik ezért) mert nem az embert neveti ki, veti meg, hanem a cselekedeteket. Csanda megkérdezte, „Te odahaza Rétságon biztosan ismert és elismert ember vagy”. Attila egyelőre csak az ismertségéről tudott beszélni. Szávai Attila tervei között említette, hogy más célja nincs, csak írni, s újabb kötetei sorát gyarapítani. Folytatni azt, amit megkezdett, s reméli, mielőbb úgy alakul élete, hogy csak az írással kelljen foglalkoznia.
A kellemes beszélgetést megszakították néha az előadók még jobb, még kellemesebb produkciói. Mayer Szilvia fuvolajátéka, Kozák-Simon Katalin termet betöltő énekhangja, Holp Judit mosolygós, humoros, és Szájbely Zsolt komolyabb, mára már kifinomultabb előadása. (Holp Judit és Szájbely Zsolt a Palócföld alkotóitól és Szávai Attilától mondtak el verseket, prózákat.)
Az est során a magunkkal vitt könyvekből rögtönzött vásárt is rendeztünk, jónéhány kötet dunaszerdahelyi gazdára talált. A 18-órakor kezdődő irodalmi est végül is 21-óráig tartott. A hazaút is ugyanolyan hangulatos volt, mint az oda, hiszen a lányok egy új dalt tanultak az autó hátsó fertályában, előrébb meg a fiúk tervezték a jövőt. Az esetleges közös jövőt. Is.
Csanda Gábor, az est moderátora először Mizser Attilának „dobta fel a labdát”, adott lehetőséget arra, hogy bemutassa az általa ez évben átvett, s azóta három új számmal megjelent Palócföld folyóiratot, a szlovákiai, leendő olvasóinak. Mizser Attila a palócföldi értékek megőrzése, a palócföldi alkotók bemutatása mellett a lap nyitottságát hangsúlyozta, a lap kitekintést nyújt a magyarországi irodalmi életre, ahogy azt megteszi külhoni alkotókkal is. A Palócföld folyóirat túlélését jelenti a megújult külsőn túl a tartalom változatossága, a felfedezett, vagy az írásra felkért szerzők alkotásainak sokszínűsége. Mizser hangsúlyozta, Handó Péter személyében tökéletes segítőt kapott, olyat, akivel a munkájukat időre és jól végezhetik, s számára ez azért is fontos, mert ő (Mizser) nem éppen megszokott módon olyan lapfőszerkesztő, aki nem Magyarországon él/élt. Tervei között említette azt, hogy magyarországi bemutatók során újra megismertetik és megszerettetik a Palócföldet a megyei olvasókkal. A megyei alkotókkal, alkotókörökkel egyre szorosabb és korrekt kapcsolatot szeretnének kialakítani. A lap terjesztése adja manapság a legnagyobb fejtörést számukra, ugyanis még mindig csak a megyeszékhelyen, Budapesten, és egy-két nagyobb városban kapható a Palócföld. A Szávai Attilával való kapcsolatukról elmesélte, hogy Szávai írásait szereti, legújabb műveik (Mizser/Köz, illetve Szávai/Fészercsend) szinte egyidőben jelentek meg az idei Könyvhétre. Szávai humora már elsőre megfogta, stílusát modernnek, fiatalosnak, dinamikusnak tartja, ezért is kérte fel írás küldésére a lap újabb számaihoz, és a Fészercsend című kötetét is ezért recenzeáltatta Bedegi Deával, a Palócföld legfrissebb számában. Ezzel már az est második témájánál, Szávai Attila Fészercsend című köteténél is voltunk.
Szávai Attila írásait röviden méltatta Csanda Gábor, az Új Szó szerkesztője, aki örömét fejezte ki, hogy végre személyesen is megismerhette az „istállója egyik lovát”, azt a távoli, magyar alkotót, akit az Új Szó hétről-hétre lehoz. Kérdéseire Szávai Attila elmesélte, hogy az írást munka mellett műveli, ami bizonyos korlátok közé szorítja gondolkodó elméjét. Ám ennek ellenére egyszerre több kötetterven is dolgozik, több lapban is publikál, így pl. az Új Kelet és a Kapu című folyóiratban, de ennek ellenére szinte naponta kényszeríti önmagát újabb alkotás létrehozására. (Bár ez a kényszerítés elég erős „költői túlzás”, hiszen alkotásaiban a mindennapi élet apró jeleneteit, a gyarló ember még gyarlóbb és csak a groteszk eszközével megragadható, megírható esendőségét jeleníti meg, ezért témája mindig volt-van-lesz.) Szóba került első kötete, a Mászóka is, s a két kötet apropóján azok megjelentetője, a Kapu Kiadó is, ahol Brády Zoltán látott először fantáziát a Szávai-írásokban. A Fészercsend című kötet rövid írásai szépen körvonalazhatóan egy család, a Galkovics család sztorijait használja fel, a köré csoportosul. Az egyes szám első személyben megszólaló író kicsit önmagát is „megírja” ezekben a történetekben. S ha valaki alkalmas arra, hogy ebben a „fészercsendben” meghallja az írói feddést, az írói figyelmeztetést, talán mindenkinek könnyebb lesz nevetve változni. Mert Szávai azért nevettet, hogy változzunk. Azért mutatja hőseit nevetségesnek, (sokan félre is értik ezért) mert nem az embert neveti ki, veti meg, hanem a cselekedeteket. Csanda megkérdezte, „Te odahaza Rétságon biztosan ismert és elismert ember vagy”. Attila egyelőre csak az ismertségéről tudott beszélni. Szávai Attila tervei között említette, hogy más célja nincs, csak írni, s újabb kötetei sorát gyarapítani. Folytatni azt, amit megkezdett, s reméli, mielőbb úgy alakul élete, hogy csak az írással kelljen foglalkoznia.
A kellemes beszélgetést megszakították néha az előadók még jobb, még kellemesebb produkciói. Mayer Szilvia fuvolajátéka, Kozák-Simon Katalin termet betöltő énekhangja, Holp Judit mosolygós, humoros, és Szájbely Zsolt komolyabb, mára már kifinomultabb előadása. (Holp Judit és Szájbely Zsolt a Palócföld alkotóitól és Szávai Attilától mondtak el verseket, prózákat.)
Az est során a magunkkal vitt könyvekből rögtönzött vásárt is rendeztünk, jónéhány kötet dunaszerdahelyi gazdára talált. A 18-órakor kezdődő irodalmi est végül is 21-óráig tartott. A hazaút is ugyanolyan hangulatos volt, mint az oda, hiszen a lányok egy új dalt tanultak az autó hátsó fertályában, előrébb meg a fiúk tervezték a jövőt. Az esetleges közös jövőt. Is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése