Október 25-26-án, szombaton 8.30-tól Balassagyarmaton a Városi Könyvtárban kezdődött az IPOLY EU. Szabadegyetem legújabb kurzusa, amit a "A művelődés hete - a tanulás ünnepe" alkalmával hirdetett meg Németh Péter Mikola. Az előadások nyitottak voltak, a szombati nap fő témája Balassagyarmat európai értékeinek megismerése, valamit az Ipoly-mente térségfejlesztésének oktatása, ahogy azt a helybeliek, valamint a Corvimus Egyetem végzős hallgatói (akik épp a napokban a kistérségben végezték el felméréseiket) látják és láttatják. Vasárnap 8-17 között irodalmi túrán, buszkiránduláson vehettek részt az érdeklődők Csesztve (Madách Emlékmúzeum), Mohora (Mikszáth Kálmánné és Tolnay Klári Emlékháza), Terény (ARTTÉKA Istálló Galéria + Hodály Ekszpanzió XX. Visszasejtesít című kiállításai) Herencsény (Palócok vigyázó keresztje, a Fonó) megtekintésével, illetve a helybeliekkel való ismerekedéssel. Mi a vasárnapi napon csatlakoztunk a csapathoz Évával, saját kisbuszunkkal "beszállva" a programba, és szállítva az eredetileg bérelt, de kicsinek bizonyult buszból kimaradtakat. Így viszont már kényelmesen elfért mindenki, igaz, két személyautóval is "követték" a buszokat a résztvevők. A csapatról elég annyit megemlíteni, hogy közöttünk volt Konczek József költő, és a közelmúlban 60. születsénapját ünneplő Madár János költő is.
Először a Balassagyarmattól nem messze lévő Csesztvére gurultunk, a Madách-kúria épületében egy komoly kiállítást néztünk meg, falánál koszorút helyeztünk el, és a kúria körül elterülő szép parkban gyönyörködtünk. Mikola egy régebbi Palócföldből olvasott fel, ami a Targédiáról szólt, Madáchról, és Hamvas Béláról. Madách személyes tárgyai, könyvei, az Ember tragédiájának kiadásai, eredeti színpadtervei, az első kiadás rajzai szerepelnek a csesztvei kiállítás anyagában. Mivel Évával itt még nem jártunk, nekünk új, és meghökkentően érdekes volt ez a kiállítás.
Csesztvéről Mohora felé vettük az irányt, ahol először Mikszáth Kálmánné Mauks Ilona emlékmúzeumát néztük meg. Mikszáth kétszer is feleségül vette ezt a nőt, akit mindig is szeretett. Mikszáth és felesége tárgyai, levelezésük és egyéb tárgyak láthatóak a múzeumban, az evangélikus templomban pedig házassági anyakönyvi kivonatukat nézhettük meg. Innen Tolnay Klári emlékházához mentünk. A híres-neves színésznő Mohora szülötte, aki innen indult és ide vágyott. Csodás ruhái, fényképei, kitüntetései szerepelnek a zsúfolásig rakott falakon, tárlókban. Érdekessége ennek a háznak az, hogy ehhez a házhoz Tolnay Klárinak csak annyi köze van, hogy néha-néha elment előtte. Viszont a pár száz méternyire álló családi kúriájuk üresen és romló állapotban áll. Az önkormányzatnak nincs arra pénze, hogy a kúriát felújítsa, és ott rendezze be az emlékkállítást, azt egy magánszemély finanszírozza, patronálja a jelenlegi épületében.
Csesztvéről Mohora felé vettük az irányt, ahol először Mikszáth Kálmánné Mauks Ilona emlékmúzeumát néztük meg. Mikszáth kétszer is feleségül vette ezt a nőt, akit mindig is szeretett. Mikszáth és felesége tárgyai, levelezésük és egyéb tárgyak láthatóak a múzeumban, az evangélikus templomban pedig házassági anyakönyvi kivonatukat nézhettük meg. Innen Tolnay Klári emlékházához mentünk. A híres-neves színésznő Mohora szülötte, aki innen indult és ide vágyott. Csodás ruhái, fényképei, kitüntetései szerepelnek a zsúfolásig rakott falakon, tárlókban. Érdekessége ennek a háznak az, hogy ehhez a házhoz Tolnay Klárinak csak annyi köze van, hogy néha-néha elment előtte. Viszont a pár száz méternyire álló családi kúriájuk üresen és romló állapotban áll. Az önkormányzatnak nincs arra pénze, hogy a kúriát felújítsa, és ott rendezze be az emlékkállítást, azt egy magánszemély finanszírozza, patronálja a jelenlegi épületében.
Mohora után Terény következett, ahol az Akol-galériában a XX. Expanzió Visszasejtesít kiállítást nézhettük meg. A Németh-gyerekek (Balázs és Zsófia) zenéltek, míg apjuk recitálta az új verseskönyvének sorait. A helybéliek székeket hoztak a kiállításra, és odakinn az akol mellett egy hatalmas, égig érő székkel emlékeztünk meg Gubis Mihályról. E falu magának vallja Szentgyörgyi Albertet, akinek szobra az akol melletti hatalmas kőtömbből szemléli derűsen az utókor botladozásait. Terényben, a plébánián ebédeztünk. Helybéli asszonyok főzték az ebédet, ami előételként tócsniból, főételként palóc gulyáslevesből és desszertként fánkból és lekvárokból állt. Mondhatom, nagyon ízletes és bőséges volt, köszönet érte. Mikolával riport is készült itt az utókornak.
Terényből ebéd után Herencsénybe gurultunk át, ahol a Fonóban vártak ránk az asszonyok, polgármester asszonyukkal együtt. Énekeltek nekünk, cserében Konczek József és Madár János olvasott fel verseket, fuvolazene is felcsendült, én magam is ígértem a fényképes beszámolót a faluról, a Fonóról a Börzsönyi Helikonban, Mikola pedig hosszan ismertette a csapat szándékát, a látogatás okát, annak fontosságát, hogy globalizálódó korunkban a barátkozás, a hagyományőrzés a legfontosabb. Csodás fonót rendeztek be Herencsényben. A 2005-ben felállított Palócok vigyázó keresztjének avatásán mi magunk is ott voltunk Évával, a családommal, igaz, akkor egész nap dolgoztunk, kézműveskedtünk, alig láttunk valamit a faluból. Azt viszont elsőre "levettük", hogy itt a hagyomány szent, és jól érzik magukat így a bőrükben a herencsényiek. Isten éltesse őket sokáig.
Hosszú volt a nap, koromsötét lett, mire visszaértünk Balassagyaratra, de megérte! Miért nem jöttek velünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése