VII. alkalommal került megrendezésre szombaton Ilinyben a Palócország- Meseország VII. Palóc Mesemondó Verseny. (A verseny kiírása megtalálható volt a Börzsönyi Helikonban is.) Az ilinyi művelődési házban beindították a két cserépkályhát, hogy a szép számú érdeklődőnek a mesék hallgatósa okozzon "libabőrt" s ne a hideg. Össze is gyűlt a nagyteremben annyi ember, hogy egy balha se tudott vóna táncolni, mert nem volt hely neki se. A mesemondásra jelentkező gyerekek ügyesek, talpraesettek voltak, szép népviseletekben, cifra ruhákban, feldíszített mesékkel, ünneplőbe öltözött lelkekkel. A kísérők, a szülők és az érdeklődők még nem is gondolták, mekkora élményt ad ez a nap nekik!!
Dovinics Ottó polgármester késett egy kicsit, így az alpolgármester asszony, Veres Béláné megnyitója után az Ilinyi Hagyományőrző Csoport énekelt népdalokat, s egy tagja egy balladát mondott el. Ezután Jakus Juli által megtervezve, szervezetten léptek színpadra a mesemondó gyerekek. A mesemondókat színpadra szólította, ott megbeszéltette (azaz izgalmukat elfeledtette) Écsi Gyöngyi, aki népdalénekléssel, mesemondással foglalkozik. (Nem mellékesen református lelkész.) A zenét tárogatón, dudán, tekerőn, tilinkón, furuján, dobon Kováts Marcell szolgáltatta. Mindketten a Felvidékről érkeztek. Hoppá!! Majd elfeledtem bemutatni a zsűrit, akiknek bevonulása adta a jelet az egész nap kezdésére! Három férfiember ült az asztal mellé, sorrendben Szászi Zoltán költő, Agócs Gergely zenész, énekes, mesemondó, és Limbacher Gábor néprajzkutató. (Agócs Gergely és Szászi Zoltán ugyancsak a Felvidékről jött ide hozzánk, így akár egy felvidéki találkozó is lehetett volna a mesemondó verseny.) (Csak megemlítem, hogy mintha Szőcs Gézát is láttam volna a nézők között.) Szóval: A gyerekeken egyáltalában nem látszott, hogy izgulnának. Rutinos mesemondók jelentkeztek a versenyre, olyanok, akik nem először álltak színpadon. Sorra előkerültek a palóc mesék, és más egyéb népmesék is. A kiírás szerint a szervezők, a zsűri örült annak, ha palóc mesével és palóc tájszólással adta elő valaki a meséjét, ám nem volt kizáró ok az sem, ha már "modernül" beszélt az a gyerek. Igaz, Agócs Gergőnek is az otthonról hozott tájszólás tetszik jobban, nem a felvett, csak a mesemondás idejére használt "palóckodás". És ebben igaza is vagyon! (Még egy érdekesség: Agócs Gergely nem bírta már látni tovább a különféle módon feltett kalapokat, ezért a résztvevő kalapos fiúknak egyenként igazította legényesre, kondás fajtára, csikós fajtára, urasra, parasztosra a kalapot a fejükön. A nagyoroszi résztvevőnek azt mondta, na, ennek már majdnem ember formája van!) No, megérkezett a polgármester úr is kis késéssel, ő is üdvözölte a megjelenteket, s a hagyományőrzés szerepére hívta fel a figyelmet. Zötyögött, zakatolt a verseny, közben daltanulást is beiktatott Écsi Gyöngyi, példájul ilyet: "Tavasszal a béka kuruttyol a tóba,/ nem parancsol az ember se rosszba, se jóba./ Kurutty, kurutty, kurutty, kutykurutty,/ te csak mindig mesélj, ne aludj!" Vagy kiszámolót, példájul ilyet: "Angyal, kangyal, mikula, / nyolc dob meg egy pikula./ Irgum burgum, parafin,/ Ince-pince, te vagy kinn."
A legfiatalabbak kategóriája után a zsűri döntésre vonult vissza, no meg egy ebédre. Mi magunk is megebédeltünk a díszes kompániával egyetembe, először a zsűri, a szereplők, majd a felnőtt kísérők. (Megintcsak egy érdekesség: Az alpolgármester asszony és a fellépő hagyományőrzők is ott sürögtek-forogtak az ételt kiszpolgálók között, s nem esett le a gyűrű az ujjukról. Talán példájukat követhetné sok, csak a beszédével "munkát" végző közszereplő is! Nem itt tartanánk, annyi szent!) Közben egy különteremben kézműveskedhettek az arra vágyók, készíthettek gyertyát méhviaszból, szabhattak, ragaszthattak, gyöngyöt fűzhettek. Ebéd után a kicsik díjkiosztójával kezdetét vette a délutáni program. Minden gyerek kapott valamiféle ajándékot, több első és második helyezett lett, akik három napra meg lettek hívva nyárra, Kétbodonyba.
Aztán a nagyobbacskák léptek színpadra, akár egy ringlispílben, egymást követték a jobbnál jobb előadások, mesék. Legislegutolsónak a Nagyorosziból érkezett Siklai István (Öcsi) került színpadra. Écsi Gyöngyi még meg is táncoltatta egy kicsit, erdélyi motívumokat mutatott be Öcsi, aki eldicsekedett néptáncos tudományával. (Jól tette!) A mesemondása se volt rossz, annyira nem, hogy egy hajszállal csúszott csak le az első helyről, s lett második, de ő is megy idén nyáron Kétbodonyba.
A második korcsoportosok eredményének eldöntésére visszavonult a zsűri, és addig gyerekjátékokkal múlatták az időt a szereplők, a nézők. No, meg Écsi Gyöngyi énekelt, és Kováts Marcell tárogatózott, tekerőzött. A díjkiosztás után Limbacher Gábor utószavával, és Vereczki Jánosné, Palócország Örökös Mesemondójának énekeivel zárult a VII. Palóc Mesemondó Verseny első fordulója. A nagyon jó hangulatú napot sokáig emlegetni fogjuk! Ilyen rendezvények is mutatják azt, hogy a népi hagyományaink, a mesék, népdalok, táncok egyenrangúak a modern kor kulturális felfogásában favorizált "művészeti ágakkal", sőt, az emberségre, hazaszeretetre, tisztességre, a közösségben gondolkodásra szinte csak ezek taníthatják meg manapság a fiataljainkat!
Szombaton, mácius 28-án második forduló Balassagyarmaton a Művelődési Házban! Úgy e, ott lesznek kegyelmedék?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése