Ma végre hozzákezdtünk a régen tervezett kürtőskalács sütéshez. Több receptet is kaptunk, de egy autentikus erdélyi recept szerint dolgoztunk, amit Fazakas Sándor szentivánlaborfalvi csontfaragó mester leánya adott át használatra. Az alapanyagokat Éva állította össze, s míg a tészta kelt, parazsat készítettem odakinn, s mikor már tele volt vörös parázzsal a tűzrakó, hozzákezdtünk a sütéshez. Éva ügyesen felcsavarta az olajozott sütőfára a tésztahurkákat, majd kilapította, újra olajozta, cukrozta, Eszter lányommal meg odakinn szép nyugodtan megsütöttük. Színesre, ízesre. Végül az olvadt karamellre csak cukrot szórtunk, kicsit idegenül hangzik és hat ugyanis egy kürtőskalácson mondjuk a kókusz. (A sütőfát (emlékeznek még?) Viha Lajos fafaragótól kaptam ajándékba a vizeskő szerzésért.)
Finom volt a kalács, kár, hogy nem kóstolhatják! No, majd ha egyszer a vendégeink lesznek! :-)
3 megjegyzés:
Jól néz ki! Szemre is jó ízű.
A legjobb azonban az, hogy a család együtt készítette. Jó étvágyat és jó egészséget hozzá mindnyájatoknak.
E. Artúr
Kösz Artúr, remélem egyszer, ha erre jársz mifelénk, te is megkóstolod majd! No, nem ezt, frisset készítünk.
Addig is üdv, karaffagyé
Hmmm. Jól néz ki. Üdv Évának! :)
Megjegyzés küldése