Apa...
Mindig szerettem volna,
hogy apám újra éljen,
hogy leteremtsen újra,
vagy hogy csak beszéljen,
hogy legyen kit kérdeznem,
ha talán kérdésem lenne,
hogy faragjunk egy sípot,
s magát rejtse benne
el nekem, csakis nekem!
Nagy kérés?
Ó, nem, nem, nem!
Apám nincs már közöttünk,
a síp sem egy nagy csoda.
Nekem nem kell senkinek
a segítő támasza!
(Kemény, durva és görcsös
a hiánytól a lelkem.)
Nem kell már a síp sem,
s hogy zsebemben hordjam?
Leszoktam a meséről
ez embertelen korban!
2003.02.14.
1 megjegyzés:
Ha érdekelnek benneteket további régebbi írásaim is, akkor keressétek a http://www.verslista.hu/irasok/krasznai/cimkrasznai.htm oldalon is.
Jó böngészést, és jelezzetek vissza, ha tetszett, vagy nem tetszett valami.
Karaffa Gyula
Megjegyzés küldése